A Zagyva és a Tarna folyók által körülölelt mátrai borvidék hazánk második legnagyobb borvidéke. Éghajlati, domborzati és talajtani adottságainak, és persze a magyar borászok gondos munkájának köszönhetően a mátrai vidék már a XIV. század óta kimagasló borkultúrával rendelkezik. Híres borai között az Irsai Olivér és a cabernet sauvignon, illetve a muscat ottonel és az olaszrizling is megtalálható, azonban még számos egyéb kitűnő borféle fellelhető a Hatvantól Domoszlóig húzódó borvidéken.

Talán a legnagyobb nemzetközi ismertségnek örvendő magyar borvidék, amely a mézédes tokaji aszúról vált híressé. A borvidék természeti adottságaiból fakadóan elsőrangú terület a szőlőtermesztésre, ugyanis a tokaji föld alapját vulkanikus alapkőzet képezi, azt pedig nyiroktalaj fedi. A tokaj hegyaljai szőlők minőségének már a 13. században híre ment, hiszen a Turóczi prépostság alapítólevelében a helyi áldozópap külön kitért a helyi borok magas minőségére. Mára pedig az UNESCO világörökség része lett, és Európa, sőt a világ számos országából vonzza a borkedvelő turistákat.

Az egri bikavér neve minden magyarnak ismerősen cseng, azonban az Egri borvidék még számos remek borfajtát tartogat az érdeklődők számára. Több mint 6000 hektárnyi földön termesztenek szőlőt a gazdák, és már több száz neves borászat fogadja a borok szerelmeseit. Barna erdőtalajának és a hűvös, de a szőlőtermesztéshez ideális mikroklímájának köszönhetően többek között a kadarka és a debrői hárslevelű, továbbá a kékfrankos szőlő is tökéletes talajból táplálkozhat az Egri borvidéken növekedéshez.

Az Észak-Dunántúli borvidék részét képező, a csodálatos Velencei-tó mellett elterülő Etyek-Budai vidék szinte kizárólag fehérborokat termel. Habár területének csupán 30%-át lepik el szőlőültetvények, a zamatos zweigelt és pinot noir, illetve királyleányka és chardonnay borai messze földön is keresettek. A borvidék különlegessége, hogy a folyamatos széljárás miatt a pezsgőalapborok egészen korán szüretelhetők, ezért aki a kevésbé testes és szárazabb borokat szereti, az átlagosnál akár hónapokkal hamarabb megkóstolhatja a Etyek-Budai nedűket.

A Balatoni borvidék része, ezért több napos program esetén a közeli Balatonboglári és Nagy-Somlói borvidék, illetve a Balaton felvidéki borvidék is felfedezhető. Szintén hosszú múltra visszanyúló szőlőtermesztési és borkészítési kultúra jellemzi a tájat, hiszen már a római korban is kifejezetten szőlőművelésre használták a földet. Legnagyobb mennyiségben olaszrizlinget termelnek a borászok, de a francia eredetű szürkebarát szőlőben is bővelkedik a természetjárók körében is gyakran keresett régió. Érdemes kiemelni a Balatonfüred-Csopaki borvidéket is, amely a markánsabb, füstösebb ízű borok szerelmeseinek jelenti a mennyországot. A borászati termékek között a kéknyelvű és a tramini újra reneszánszát éli, ezért ha valódi borkülönlegességekre vágysz, mindenképpen látogass el a Badacsonyi borvidékre.

A neszmélyi egy viszonylag új borvidék, hiszen 1977-ben kapta meg ezt a minősítést. 1400 hektár áll rendelkezésre szőlőtermesztésre, löszön kialakult barna erdőtalaja pedig kiváló feltételeket biztosít az olaszrizling és a zöld veltelini, illetve a cserszegi fűszeres és tramini szőlőfajták számára is. Éghajlata a magyarországi átlagnál enyhén hűvösebb és csapadékosabb, továbbá erős széljárások jellemzik a régiót. Azonban a hőingadozás kicsi, a napsütés órák száma pedig kimagasló.

Az Alföldön elterülő Kunsági borvidéken elsősorban a futóhomok megkötése miatt kezdtek el szőlőt termeszteni, azonban a vidék folyamatos fejlődésének köszönhetően már számos minőségi borfajtát állít elő a régió. A borvidék városai között Kecskemét és Cegléd, illetve Kiskunhalas, Kiskőrös és Szőlősvadkert is megtalálható. Olaszrizlinget és kékfrankost, további kiskőrösi kadarkát és cserszegi fűszerest egyaránt nagy mennyiségben termesztenek a Kunságban.

1998-ban vált le a szekszárdi területektől, ezért Magyarország egyik legfiatalabb borvidékének számít a délnyugati régióban fekvő régió. Habár a híres pannon borrégióból történő kilépés kockázatot is rejtett magában, de végül bejött és sikert hozott a tolnaiak számítása. A borvidék csupán a formalitását tekintve fiatal, hiszen már a kelták és a rómaiak is szőlőt műveltek a területen. Később az apátságok pedig jelentős borkultúrát alakítottak ki, amely legfőképp a bencés és cisztercita szerzetesek kitartó munkájának köszönhető. Jellemző szőlőfajtái között fellelhető a rajnai rizling, a merlot és a zweigelt, illetve a sauvignon blanc és a chardonnay is.

Hazánk 22 borvidéke közül a móri az egyik legkisebb, de a hosszú évszázadokra visszanyúló szőlőtermesztési történelme miatt mégis az egyik legjobban felfelé ívelő régió. A mórai gazdák jellemzően fehérborokat termelnek, leghíresebb szőlőfajtájuk pedig az ezerjó, amely már a hungarikumok listáját gyarapítja. Azonban a terület rizlingszilvániban és zöld velteliniben, továbbá ezerfürtűben és traminiben is bővelkedik. Számos bornap várja a turistákat, például a szeptemberben tartandó Csókakői Napok és az októberben rendezendő móri és csákberényi bornapok is.

A Duna-Tisza között elhelyezkedő Hajós-Bajai borvidék a Duna borrégióhoz tartozik, 2066 hektáros területén pedig lepelhomokkal fedett agyagtalajon teremnek a szőlők. Hazánkban itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, ezért napfényből soha nem szenvednek hiányt a szőlőfajták. Kékportót és kadarkát, cserszegi fűszerest és rajnai rizlinget, illetve kékfrankost és cabernet sauvignont is előszerettel termesztenek a helyi borászok. A borvidék igazi különlegességeit pedig a jégborok és az ürmösborok jelentik.