Az oldal sütiket használ
Az oldal sütiket és egyéb nyomkövető technológiákat alkalmaz, hogy javítsa a böngészési élményét, azzal hogy személyre szabott tartalmakat és célzott hirdetéseket jelenít meg, és elemzi a weboldalunk forgalmát, hogy megtudjuk honnan érkeztek a látogatóink.
Barcza Bálint annak ellenére a Somló ismert és elismert arca az új generáció borászai közül, hogy saját bevallása szerint sokkal többet kéne tennie a marketingbe. Bár ez már önmagában zseniális reklámfogásnak hangozhat (végre valaki, aki helyett a borai beszélnek, ugye), mégsem az, mert Bálint egy őszinte és korrekt borász kiváló borokkal.
De miért választja valaki a Csobánc helyett a Somlót, és mi a helyzet jelenleg az ország egyik legkisebb borvidékével? Mikor fog kitörni a nagy ígéret szerepkörből a hegy, és mit tudnak most adni a Somlón az arra járóknak a borászok, az éttermek és a szállásadók? És miért tart egy somlói borász a saját lakásában borvacsorát Budapesten?
Bálint saját sztorija egyszerre szokványos és rendkívüli, de szerencsére sehol nem találkozunk benne olyan klisével, hogy “meguntam a multi taposómalmát és valami másra vágytam”. A fiatal borász Budaörsön nőtt fel, két év budafoki borásztechnikusi képzés után pedig meg sem állt a Somlóig. A korai Kreinbacher Birtokon kezdte a karrierjét (amely 2002-ben indult el) és rögtön ki is költözött a Somlóra 2006-ban, anyai nagyapja présházába.
Nem volt tehát ismeretlen terep Bálint számára a szőlőhegy, olyannyira nem, hogy nemcsak anyai, hanem apai ágon is volt dolga a családnak szőlővel. Anyai ágon a Somló, apai ágon a Csobánc jelentette az örökséget, volt tehát honnan merítenie a pályakezdő szakembernek. Aki járt már mindkét hegyen legalább egyszer, pláne, ha még bort is kóstolt mindkét csodálatos terroirról, akkor az megérti egy fiatal borász dilemmáját: most melyiket kéne továbbvinni, a Badacsonyi- vagy a Somlói borvidéken kéne birtokot építeni.
Egy darabig Bálint sem döntött, voltak olyan évjáratok, amelyekben mindkét területről kerültek forgalomba borai. “A Csobánc is zseniális, de az a mineralitás, ami Somlón van, világszinten is egyedülálló” - magyarázza a borász, hogy végül miért a somlóvásárhelyi családi örökséget tartotta meg, és miért a somlói területek mellett tette le a voksát.
Egyértelműen nagyobb szerelem lett a Somló, pedig amikor Bálint felköltözött a hegyre, még korántsem volt annyira divatos borvidék, mint manapság. “Akkor kezdte bontogatni a szárnyait a borvidék, a Kreinbacher beruházás is ráirányította a figyelmet a hegyre, és egyre több ígéretes fiatal borász jelent meg a Somlón.” Való igaz, ha a korabeli borsajtót lapozgatjuk, és pláne, ha még emlékszünk is azokra az időkre, amikor szinte lakatlan szigetként fedezték fel a borbarátok a Somlót, és adták egymásnak a jobbnál jobb palack borokat, akkor sejthetjük, hogy borászként ez pláne milyen izgalmas időszak volt.
“De 20 év alatt sokkal messzebb nem is jutottunk.” - vallja be keserédes nevetés mellett a borász, még ha azt nem is lehet mondani, hogy ne történt volna semmi, teszi hozzá gyorsan. “Van jó pár stabilan magas minőséget hozó borászatunk, van sok magas színvonalú szállásunk és éttermünk, de igazából ennyi.” A fejlődés tehát egyértelmű, ismerik és keresik a Somlót itthon és külföldről egyaránt, de az az áttörés, amit vártunk, mégsem jött el.
Ennek az az oka, hogy a borvidéken mindössze 300 hektárról termelnek olyan bort, ami a kereskedelembe kerül. Ez máshol egy közepes birtok mérete, ráadásul ebben benne vannak a legnagyobb borászatok is, akik a borok zömét alacsonyabbra pozícionálják. Ez a kis mennyiség Magyarország mellett, Európa tucatnyi országában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Kínában fogy el. Mindenhova csak egy csepp jut, ami kevés ahhoz, hogy ismertté válhasson a borvidék.
Általánosságban persze elmondható, hogy nincsenek ma könnyű helyzetben a somlói borászok (sem), amire reagálniuk kell. “Nekem is, és minden magas minőséget képviselő borásznak külföldre kell vinni a borokat. Nem a magyar közönség kárára, de szűkül a magyar piac, csökken a fizetőképes kereslet itthon, egyre több minőségi bor jön be külföldről, ezért több lábon kell állnunk. Ezeknek a boroknak a csúcsgasztróban kell elmenniük, ehhez nem kell több százezer palack bort szállítanunk.”
Amellett, hogy egyértelmű szakmai visszaigazolás bekerülni egy nehéz és kritikus piacra, felmerül a kérdés, hogy mégis milyen a somlói bor a 21. század első felében. Szerintem többen “tudják”, hogy a somlói az “tüzes”, illetve, hogy a “nászéjszakák bora”, mint ahányan valaha kóstoltak bort a Somlón, és ennél persze a mai somlói borok is sokkal összetettebbek és izgalmasabbak.
A Barcza Pincészet 2011 óta műveli a BIO irányelvek mentén a szőlőit, három éve hivatalosan, ellenőrző szervezet által hitelesítve (jelenleg átállás alatt vannak, de pár év múlva már hivatalosan is BIO borászata lesz Bálintnak). Az utóbbi időben natúr borokat készít. Ezt a radikális változást meglepően jól fogadta a közönségük. De ha még ez sem lenne elég, akkor érdemes visszakanyarodnunk az ősi családi ültetvényhez, amely közvetlenül a szikla tövében, a bazaltoszlopok alatt található. A Kőkonyhának nevezett különös természeti képződmény alatt 1920 óta műveli Bálint családja a szőlőt, és igazi somlói klasszikusokkal találkozunk itt: olaszrizling, hárslevelű, furmint és juhfark.
Ez a terület nemcsak az elhelyezkedése és a régi családi története miatt különleges. Az itt található négy tradicionális somlói fajtát ugyanis Bálint egybeszüreteli és úgy készíti el belőlük a somlói házasítást, ami szerinte a hegy és a borvidék nagy bora lehetne. “Nagyon erős a terroir nálunk, ez pedig hatalmas érték, a hangsúlyt erre helyezném, nem a szőlőfajtára. Minden borászatnak kéne egy nagy házasítás, ez lenne “A Somlói”.”
A borász nem a fajtaborok ellen szól, hiszen neki is vannak fajtaborai, de a fent említett nagy somlói házasítás mellett szerinte a juhfark az, amiből márkát kellene építeni.
Vannak már csúcsborok, vannak kiváló éttermek és minőségi szállások, mégis, a Somló valahogy még mindig kicsit kiesik a fősodorból. Ide nehéz csak úgy beesni egy-egy borkóstolóra, ha valaki nem szervez rá és nem tervezi ide az útját, akkor könnyedén hoppon maradhat. Ez persze nincs teljesen rendben és próbálnak is ez ellen tenni a somlói borászok, de az igazság az, hogy ami az egyik oldalon hátrány, az a másikon pedig azért nagy előnye is ennek a hegynek.
A Somlón nincs tolongás, nincsenek olyan csoportok, akiket a rossz idő elzavart a strandról, vagy csak innának valamit, ez pedig a vendégeknek és persze a borászoknak is jó. A vendégek nem mennek egymás agyára, a borászok pedig nem égnek ki az udvariatlan vendégektől, akik csak inni akarnak. Plusz nem diákmunkások, vagy egynyári felszolgálók foglalkoznak a borbarátokkal, hanem a legtöbb esetben a borászok személyesen, ennél jobbat pedig nem is lehet kitalálni.
Bálint például imádja a vendégeit, mindent elmesél nekik a Somlóról, a családról, a pincéről, a borokról és persze a szőlőről is, és elmondása szerint olyan szuper vendégei vannak, akik mindezt értékelik is. “Milyen borokon keresztül mutatnád be nekem a Somlót, ha most mennék egy Barcza borkóstolóra a Kőkonyha alá?” - kérdezem Bálintot, mire ő hezitálás nélkül rávágja, hogy natúr borsort mutatna.
Ezek a somlói borok fajélesztő nélkül erjednek, nagyon sokáig finomseprőn, kén nélkül érleli a borokat, amiket nem derít és szűretlenül kerülnek a palackba.
A Barcza borkóstolókat elképesztő természeti környezetben, a már sokszor emlegetett somlói bazaltoszlopok, a Kőkonyha alatti borteraszon tartja Bálint, amelyre gyorsan és egyszerűen itt tudsz azonnal foglalni:
Az 5 tételes borkóstoló mellett érdemes a dűlőtúrával egybekötött kirándulást is megnéznetek egyszer, hiszen itt olyan kultúrtörténeti vonatkozásai is feltárulnak a Somlónak és a helyi dűlőknek, amelyekre egyéb keretek között nem nyílik nagyon lehetőség.
Nehéz megmondani, hogy Bálint nősült be a XI. kerületbe, vagy a párja a Somló hegyre, de a lényeg, hogy ma már egyértelműen kétlaki életet él a borász, folyamatosan Somlóvásárhely és Budapest között ingázva. A borász nemcsak a szőlőben és a pincében kreatív, hanem a saját rendezvények kapcsán is tele van tervekkel.
“Ezek közül sokra sajnos soha nem lesz időm” - meséli sajnálkozva Bálint, de ez egyrészt ilyen életmód mellett érthető, másrészt valakinek a pincében is helyt kell állnia, hogy a fókusz mindig a kimagaslóan magas minőségű borok készítésén lehessen.
A sok ötlet közül szerencsére a Barcza borokra hangolt borvacsorát sikerült megvalósítani, ráadásul nem is akárhol: a Barcza család Orlay utcai otthonában. Időről-időre itt tudnak fogadni 12 főt, akik jó pár fogáson keresztül élvezhetik a bor-étel párosítás művészetét.
Nem csupán körülbelüli ízkombinációkról van itt szó. Bálint hivatásos séfet keresett a feladathoz, akivel fél napon keresztül kóstolnak és beszélgetnek a lehetséges párosításokról, hogy aztán pár héttel és pár palackkal később direkt az aktuális Barcza borsorra finomhangolt menüvel kápráztassák el a közönséget. Erre a projektre talán a legbüszkébb a pályája során. Kovács Zoltán séf barátja közreműködésével egy másik dimenzióban tudják megmutatni a borait.
Igazi családias, baráti hangulatú, beszélgetős borvacsorák ezek már egy ideje, ha te is szeretnél részt venni egy ilyen különleges alkalmon, akkor kövesd be a Barcza Pincészet Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a következő vacsoráról, az asztalok hamar elkelnek!