Napkő, Holdkő, Kavics – aranyérmes borok a Csobáncról

Elérkezett végre a tavasz, s majd nyomában jön a nyár is. A nap melege egyre több embert csábít a szabadba: a hosszúra nyúlt tél után hétvégéken gyakran érezhetjük úgy, hogy miénk a világ. Érdemes hát hátrahagyni a várost, belevetni magunkat a zöldbe és virágba boruló természet újbóli felfedezésébe: jöhetnek a nagy séták, a kaptatók, meghódíthatjuk a hegyeket, belefeledkezhetünk az élet örömeibe, hiszen az előttünk elterülő táj fittyet hány a világ történéseire.

A Kéktúra útvonala hazánk legszebb tájain kanyarog végig, érdemes szakaszonként bejárni, türelmesen, lassan, meg-megállva – van időnk a felfedezésre. Az út keresztülvezet a Balaton északi partján is: megismerhetjük az egykor itt lévő vulkanikus tevékenység örök mementóit, a tanúhegyeket. A Badacsony és a Szent György-hegy már jól ismert borkészítéséről, és ritkán marad le a borturisták bakancslistájáról. Mögöttük, a Balaton-parttól kicsit távolabb bújik meg a borturizmus miatt is kedvelt úti cél, a Csobánc. A neves társakhoz hasonlóan ugyanis a Csobánc sem szűkölködik szőlőültetvényekben, ráadásul boros pincéket is találunk itt: ide álmodta meg például Illés Anita és Illés Dávid is a saját, első generációs családi borászatát.

„A Kéktúra – mondja Anita – pont a ház előtt halad el. Egy napfényes hétvégén talán nincs is jobb program, mint felkapaszkodni a Csobánc-hegy tetejére, majd lefelé baktatva beülni hozzánk a borteraszra. Számítunk rá, hogy idén is sokan járnak majd erre, amihez igyekszünk alkalmazkodni: idén először nyitjuk ki a kóstoló helységünket állandó nyitvatartással – de persze addig is, és azután is lehet hozzánk borkóstolót foglalni, nyitvatartástól függetlenül is.”

Így kezdődött

Napkő, Holdkő, Kavics – olyan érzés, mintha az Illés Borászat tételei mindig is velünk lettek volna, pedig a pincét alig néhány éve, 2020-ban alapították. Még a kilencvenes években családilag került a tulajdonukba egy balatoni nyaraló, amelyhez kötelező volt annak idején szőlőt telepíteni. Mivel Anita és Dávid mindig is borszerető emberek voltak, nem kihívásként, hanem sokkal inkább lehetőségként tekintettek a feladatra, hogy végre ne csak borfogyasztók, hanem bortermelők is lehessenek. A kötelezően előírt telepítés Kékfrankos lett végül; hiszen Olaszrizlingből már akkor is sok volt a borvidéken, kékszőlőből viszont alig valamennyi.

A kezdeti háztáji borkészítésben a fordulópontot 2019 hozta el: ekkor került tulajdonukba egy akkor még elég romos állapotban lévő régi présház a Csobánc-hegy lábánál; és szépen-lassan egyre több szőlőparcellát is megvásároltak a környéken, majd 2020-ból aztán elkészültek az első borok is.

Széles borpaletta

Mivel az újonnan vásárolt ültetvényeken sok olaszrizling volt, kísérletezésbe fogtak: készítették reduktívan, érlelték francia hordóban – ebből lett a Holdkő –, érlelték osztrák tölgyfa hordóban – ebből lett a Napkő –; házasították Rajnai Rizlinggel és Szürkebaráttal acéltartályban – ebből lett a Kavics. A termékpaletta alappilléreire gyorsan érkezett a szakma visszajelzése: a 2020-as Napkő egyből ezüstéremmel debütált a hazai rendezésű, ám nemzetközi presztízzsel bíró VinAgora borversenyen.

Ma már ennél szélesebb szőlőfajta-szortimenttel dolgoznak. Nem olyan régen palackba kerültek az első 24-es évjáratú boraik, amelyek között három újdonság is debütált: a Sauvignon Blanc, a Zöldveltelini és a Szürkebarát. A vörösöket idén egy 2023-as Pinot Noir is erősíti – igaz, ezt vásárolt szőlőből készítették. A fenntarthatóságra a kezdetek óta nagy figyelmet fordítanak: a szőlőben az organikus művelésmód szabályai az irányadóak, míg a pincében a természetes borkészítés jegyében, minimális beavatkozás mellett zárják palackba boraikat.

Nemcsak a borok, hanem az elismerések is szépen gyarapodnak: Grow du Monde, Winelovers Wine Awards arany- és ezüstérmek már a fiókban lapulnak; a napokban pedig a Lyoni nemzetközi borversenyen zsebeltek be két aranyérmet a Napkő Olaszrizlinggel és a Holdkő Olaszrizlinggel.

Egy igazán felejthetetlen borkóstoló

Az újdonságokat, az aranyérmes borokat, és persze a már klasszikusnak mondható többi “köves” fantázianevű bort is meg lehet kóstolni náluk – kóstolóra a tervezett nyitvatartási időtől függetlenül is be lehet hozzájuk jelentkezni. A tételek mellől nem maradhat el a borkorcsolya: többségében bagettel vagy házi kenyérrel és olívaolajjal készülnek a vendégeknek. Igény szerint, előzetes jelzés alapján környékbeli sajtokból is össze tudnak állítani egy sajttálat; figyelvén arra, hogy a borokhoz tökéletesen passzoló ízek kerüljenek a tányérra.

A nem messzi Óbester Panzióhoz is van kötődésük, így jó szívvel ajánlják szálláslehetőségként. A borkóstolóknak szívesen segítenek is az oda-vissza jutásban, hogy senkinek ne kelljen külön magára vállalnia a sofőr szerepét. Egy Csobánci túra, igazi hamisítatlan borvidéki kirándulás, majd jöhetnek a borok!

Eleinte itt, a panzióban tartották a kóstolókat; azonban az elmúlt évek során az egykor romos présházat is felújították. Elkészült a kóstolóterem, és a szelíden hullámzó szőlősorokra néző borterasz, ahol mindig, még a legnagyobb nyári hőség idején is mozog egy kicsit a szél. Egy gyöngyöző sárgamuskotállyal a kézben aligha lehet ennél tökéletesebb semmittevős délutánt tartani a Csobánc-hegy lábánál…