Az oldal sütiket használ
Az oldal sütiket és egyéb nyomkövető technológiákat alkalmaz, hogy javítsa a böngészési élményét, azzal hogy személyre szabott tartalmakat és célzott hirdetéseket jelenít meg, és elemzi a weboldalunk forgalmát, hogy megtudjuk honnan érkeztek a látogatóink.
Az alig 700 fős sváb falunak rögtön két mesebeli pincesora is van. Ezek nemcsak gyönyörűek, de éppen eléggé egyedülállóak a maga nemükben ahhoz, hogy a település egyik végében lévő Kőporosi és a másik végében keresendő Gombos-hegyi pincesor egyaránt a világörökség része legyen. Szinte biztos, hogy láttad már őket, hiszen előszeretettel használják különböző országimázs filmekben, illetve borvidéki reklámkampányban az itt készült felvételeket. Az emeletes pincesorok közül a Gombos-hegyi az ismertebb, így értelemszerűen a vendéglátás is egyszerűbb ezen a soron, az Espák család azonban mégis inkább a Kőporosi mellett tette le a voksát.
Régi szőlőműves családról van szó, napjainkban már a nyolcadik generációval találkozhat, aki ellátogat a hercegkúti pincesorra az Espák családhoz. Espák Pali ugyan kipróbálta magát más területen (egész pontosan rendőrnek állt Budapesten), de a szíve mégis visszahúzta a tokaji borvidékre. Aki egyszer látja ezt a gyönyörű tájat, annak ez egyáltalán nem meglepő döntés, aki ráadásul még a hercegkúti „hobbit-házakat” is megismeri, már csak azon fog gondolkodni, hogy miért akarta ezt bárki maga mögött hagyni.
Pali is visszatért ide, és azóta is eltökélt szándéka, hogy Hercegkút, ez a gyönyörű sváb ékszerdoboz elfoglalja méltó és persze előkelő helyét Magyarország és a világ bortérképén. Ez persze nem egyszerű feladat, még úgy sem, hogy évről-évre szebb és kifinomultabb tételekkel rukkol elő az Espák-család. A minőségi kritériumokból ugyanis Pali nem hajlandó engedni egy szemernyit sem. Ő így dolgozik, mindent a minőségnek rendel alá, és amivel nincs megelégedve, azt inkább kiönti, még lédig bornak sem adja el.
Bár hivatalosan az első, saját engedéllyel bíró Espák bort 2013-ban vehették a kezükbe a borrajongók, a szőlőművelés területén hatalmas tapasztalattal bírnak Paliék. Köszönhető ez elsősorban az előttük dolgozó sok-sok generációnak, és persze Espák Bálintnak, Pali édesapjának, akinek tapasztalata felbecsülhetetlen kincs a szőlőben. Részben neki köszönhető az a felfedezés is, hogy hasznosabb, ha a Kőporosi pincéjüket használják érlelésre, annak ugyanis magasabb és stabilabb a hőmérséklete, így pedig a borok is magasabb minőségűek lesznek.
A ma már egyértelműen az Espák borokkal azonosított „mesebeli” boroscímkék is a hagyományok tiszteletét hivatottak jelképezni, bár az is igaz, hogy a hercegkúti pincesorok „tolkieni” világa mellett az Espák címkék is a legendák, regék, mondák világába kalauzolják picit a borkóstolót.
Hercegkút fekvése csodálatos, ráadásul két olyan pincesora is van, ami az UNESCO szerint is egyedülálló. Mégsem nyüzsögnek itt a turisták, nem épülnek borhotelek és nem pezseg a borturizmus. Vajon miért? Bár tudnánk a választ, vagy legalább Espák Paliék sejtenék, de sajnos mi sem tudjuk, pedig a rendezett sváb település nem csak a borbarátoknak lehetne tökéletes úti cél. Pihenni, kirándulni, ellátogatni az alig 20 km-re fekvő Sárospatak történelmi városába egyaránt van lehetőség, az Espák-családnak köszönhetően különleges borok is megtalálhatók a településen, mégsem hallunk arról, hogy egymást érnék a boros események és rendezvények errefelé.
Az mindenesetre biztos, hogy nem ártana, ha az Espák Pincészeten kívül lenne egyre több olyan borászat Hercegkúton, akik megkérdőjelezhetetlen minőséggel jelennek meg a Kőporosi- vagy éppen a Gombos-hegyi pincesoron. Akiknél nem az a kérdés, hogy vajon fog-e tetszeni a kitöltött tokaji bor, hanem csak az, hogy mennyire ízlik, mennyire különleges, mennyire megismételhetetlen.
Mint például az a Furmint Supreme ’17 Paliéktól, amely finom és precíz hordóhasználat mellett a palackérlelés után nyerte el jelenlegi formáját. Kirobbanó furmintos karakterével, kerek savaival, nagyon is karakteres ásványosságával olyan bor ez, amit bárhol bármikor szívesen újrakóstolnánk. De leginkább Hercegkúton, a Kőporosi pincesoron, leheveredve a fűbe és hallgatva közben Espák Palit, ahogy a 17. században épült pincéjükről, vagy a szőlőművelés fontosságáról, a tradíciók tiszteletéről és modern eljárásokról mesél.