Ahol a jó borhoz nem kell hagyomány – Svédország új borvilága

A svéd bortörténet alig harmincéves múltra tekint vissza: az első ültetvények az 1990-es években kerültek eltelepítésre, 1999-ben pedig az EU hivatalosan is elismerte az országot bortermelő régióként. Azóta egyre több borász, oenológus és befektető lát fantáziát a hűvös éghajlatban és a hosszú, világos nyári napokban.

A szőlőültetvények többsége a tengerparton található, ahol a téli hideg enyhébb és a szelek megakadályozzák a gombás fertőzéseket. A legtöbb borász rezisztens (Piwi) fajtákkal dolgozik, mivel Svédországban nem engedélyezett a réztartalmú permetezés – a legelterjedtebb fajta a Solaris, amelyből meglepően friss, elegáns borok készülnek.

A legnagyobb pincészet, az Arilds Vingård már 38 hektáron gazdálkodik, míg a Kullabergs Vingård nemrég nemzetközi díjat is nyert Solaris borával. Közben új borászatok – mint a Thora Vingård vagy a Lottenlund Estate – kísérleteznek klasszikus fajtákkal is, mint a Chardonnay, Pinot Noir vagy Cabernet Franc.

A svédek most kezdenek igazán megismerkedni a hazai borokkal. A svéd bortörvények rendkívül szigorúak, azonban 2025 nyarától már engedélyezett a helyi értékesítés is, igaz, csak korlátozott formában. A borászatok így közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a fogyasztókkal, és elindulhat a svéd bor saját története – egy olyan országban, ahol a jó borhoz nem kell hagyomány, csak bátorság és kitartás.