BIO családi borászat a Mátrában, ahol minden összeáll

Ahogy időnk és főleg a Borindex borászok ideje engedi szeretünk elmenni egy-egy mélyebb beszélgetésre, kóstolgatásra, együtt gondolkodásra a borászainkhoz. Láthatjátok az oldalon, hogy minden borkóstolót egyedileg csekkolunk miközben be is fotózzuk, de ilyenkor más van a középpontban. Nincs időnk minden kérdésre, viszont amikor interjúzni megyünk egy-egy, akkor az egy teljesen más élmény. Jártunk még nyár elején Szijjártó Elődnél is, ahol szintén beszélgettünk és kóstoltunk, szeptember végén pedig a Mátrai borvidék egyre népszerűbb fiatal borászatához, a Dominium Pincészethez utaztunk el.

Már az egész kirándulás kicsit rendhagyó volt, és mivel a kocsim is szervízben volt, ráadásul kóstolni is akartam, arra gondoltam, hogy megmutatom mennyire egyszerű elugrani egy borkóstolóra hétköznap Budapestről. Nem izgultam túl a szervezést, szóltam egy barátomnak, aki szintén ráért szeptember végének egy borongós délutánján, kértem fél nap szabadnapot és pontban 12-kor neki is vágtam a rögtönzött mátrai bortúrának a Clark Ádám térről.

Az úti célunk tehát a gyöngyösi Dominium volt, az utunkról a szemfüles követőink pedig már láthattak momentumokat a Borindex Instagramján (aki lemaradt, azoknak highligthba is feldobtuk, kattints ide a gyors oda-vissza beszámolóért). Az utazásra nem is vesztegetnék több betűt, a lényeg, hogy gyorsan és egyszerűen eljutottunk a pincéhez, még úgy is, hogy ottjártunkkor felújítás miatt éppen nem járt a kisvasút. Pedig az lett volna csak a nagy móka, hogy Farkasmály állomásnál, pont a Dominium birtokközpontnál lepattanunk a kisvasútról, no de majd legközelebb.

A Mátra kedden, felhős időben is gyönyörű

Talán már te is hallottad belföldön sokat utazó ismerőseidtől, hogy a Mátra és vidéke mennyire gyönyörű. Nos, ezt a Dominium bejáratánál körbe nézve mi is rögtön láttuk, de most nem volt sok időnk kint bámészkodni, hiszen bent várt ránk Orbán Dani a főborász.

Korábban nem voltam a Dominiumnál, de régóta rajta volt a bakancslistámon, és már az első benyomás alapján sem csalódtam. A teljesen a nulláról felépített családi borászatnál már az épületnél is a gondos tervszerűség nyomait láthattuk, ennek köszönhetően úgy fér meg egy épületben a borászati és a vendéglátói vonal, hogy egyik sem zavarja még csak egy kicsit sem a másikat.

Egyből a feldolgozóban, az acéltartályok között kezdtünk. Szeptember végén a szüret első felén már túl voltak Daniék, ennek köszönhetően tudtunk is tartályból kóstolni egy kis zenit és sárgamuskotály murcit, de a forrásban lévő rozéból is jutott nekünk.

Mindig nagy élmény a szüret közben, vagy közvetlenül utána eljutni egy pincéhez és látni, érezni azt, hogy miből is lesznek azok a remek tételek, amik később palackba kerülnek. A murcizás közben igyekeztem magamhoz ragadni a képzeletbeli riporteri mikrofont, de egy borbárossal az egyik és egy mátrai szőlésszel a másik oldalamon nem volt egyszerű dolgom. De úgy voltam vele, hogy csak jobb dolog jöhet ki egy ilyen baráti-szakmai borkóstolós délutánból, úgy, hogy hadd menjen!

Mindenhol szőlő és bor

A Dominium birtoképülete körül – ahol megtaláljuk a feldolgozót, a pincét, 8 kiadó szobát és még a reggeliztető helyiséget is – mindenhol szőlőt látunk. Hiába vagyunk Gyöngyös határában, nem messze tőlünk húzódik a történelmi Farkasmályi pincesor (amelyről írtunk már itt a Borindexen), és még a birtokközpont körül is szőlőültetvények vannak. Igaz a közvetlen közelünkben kisebb, mondhatni kísérleti ültetvényeket látunk, itt vannak az olyan különlegességek (a furmint mellett), mint a feketeleányka, vagy a tempranillo. Már csak ezért is megéri eljönni egy Dominium kóstolóra, mert úgy tudjátok gyakorlatilag bejárni a szőlő és bor életciklusát, hogy nem kell hozzá 100 métert sem utazni. Általában Dani a borkóstolóit a szőlőben kezdi, ahonnan csak belép a feldolgozóba, majd le a pincébe, végül a kóstolóhelyiségben ülteti le a vendégeket. És közben persze végig különböző tételeket kóstoltat, ennél aligha kell teljesebb program!

Összesen amúgy 12 hektáron gazdálkodik jelenleg a fiatal mátrai pincészet, a területek többsége Nagyréde és Gyöngyöspata kiváló dűlőiben vannak. Az egész „Dominium-sztoriban” nem is ez a legjobb szerintem, de még csak nem is az, hogy az egész család megtalálja a helyét a borászatban. Nekem sokkal meggyőzőbb volt az, hogy az indulásnál nemcsak azt találták ki, hogy borászkodni fognak, hanem már a kezdetekkor is fontos volt Daninak és édesapjának, Tamásnak, hogy minél inkább a fenntartható, természetes irányba húzzanak.

Ennek köszönhetően ma már hivatalosan is BIO tanúsítvánnyal rendelkezik a pince, de már a kezdetekkor sem használtak műtrágyát, gyomirtót, vagy rovarölő szereket, a vörösboraik nagy része ráadásul spontán erjedéssel készül. Nagyon jó ezeket hallani, de még jobb ilyen borokat kóstolni!

Kóstolunk tartályból és palackból egyaránt

A beszélgetés és bejárás közben persze folyamatosan kóstolunk, hol egy-egy könnyebb rajnait, vagy sárgamuskotály-zenit házasítást palackból, hol pedig a Dominium következő nagy dobását, egy battonage chardonnay-furmint házasítást. A tételnek még kerekednie kell (fog is), a borász az éttermek borlapjaira szánja, de ha elfogadtok egy tippet, akkor hamarosan érdemes lesz keresni a Dominium Adél nevű házasítását, elég komoly bornak ígérkezik.

A Dominium szortimentje egyébként kívülről nézve is hektikus kicsit, a klasszikus fajták mellett van az abszolút kuriózumnak számító feketeleánykából is komolyabb ültetvény, a tempranillóról már nem is beszélve. Fekteleánykát kóstoltam már korábban a Mátrából, gyönyörű bort tud adni, teljesen megértem, ha komoly tervek vannak vele (lehetnek is, már most nagyon ígéretes a ’22-es újboruk és hol van még a folyamat vége…). A tempranillót pedig egészen addig furcsa hóbortnak éreztem, amíg leérve a pincébe meg nem kóstoltuk a ’19-es tételt ebből.

Azt a mindenit!

Talán nem pont ezeket a szavakat használtam elsőre és talán másodikra sem, de ekkora pozitív meglepetés már régen ért borral kapcsolatban. Fűszeres, sűrű és mégis légies, elképesztően egyensúlyos, egész egyszerűen ez egy fantasztikus bor, érdemes elrakni ebből pár palackkal, ha szereted a különlegességeket.

A Dominium pincéje nem mellesleg gyönyörű, az a fajta pince, ami tapasztalatlan és sokat látott borbarátok egyaránt lenyűgöz. A téglával kirakott boltíves pinceágakban főként magyar és amerikai hordókban készíti Dani a legjobb mátrai vörösborokat, és a délután megkóstolt borok után bátran kijelenthetjük, hogy remek úton jár, sokat fogunk még hallani a sikereiről.

Szakértők mutatnak rá a csúcsborokra

A Dominiumnál a termékpiramis csúcsát, a legjobb boraikat grand selection jelzővel illetik és ez több puszta marketingnél. Évente összehívnak Daniék egy szakértői csapatot, akik lekóstolnak 20-25 hordót és általában a legjobb 3 hordó boraiból lesznek a pincészet zászlósborai, ezek kaphatják csak meg a grand selection címkét.

El tudnánk időzni mi is ebben a pincében hordómintákat kóstolgatva, de mennünk kell, hiszen a kóstolóhelyiségben további palackokkal készült nekünk Dani. Feketeleányka 2020-ból, Syrah 2019-ből és cabernet franc 2018-ból: mindegyikben fantasztikus gyümölcs és bődületes erő, nagyokat néztünk kóstolás közben, maximálisan hozták az elvárt szintet ezek a mátrai vörösborok. Ráadásul utolsó tételként megkóstoltunk egy félédes furmint narancsbort, amit bármikor, bármilyen sorba be mernék rakni lezárásként, vagy egy tartalmas ünnepi vacsora végén is simán megállná a helyét, nagyon szép!

Minden igényt kielégítő borközpont Gyöngyösön

Kölcsönösen megállapodunk abban, hogy legszívesebben estig maradnánk további borokat kóstolgatva, mert közben ráadásul még jót is beszélgetünk a hazai borbarátok igényességéről, a borágazat problémáiról és gyakorlatilag mindenről, ami eszünkbe jut.

„Csak a saját helyeden tudod átadni azt a szemléletet, amivel dolgozol. A szőlőben és a hordók között, amelyeknek minden egyes négyzetcentiméterét jól ismered.” – mondja Dani arra a kérdésemre, hogy ő miért szeret jobban a pincénél kóstoltatni, mint egy fesztiválon, vagy borbárban. Szép és igaz szavak, nem is tudunk vele vitatkozni, és még egy ilyen szép délután zárásaként is tökéletesen megállják a helyüket.

Hazafelé a vonaton még azért megállapítjuk, hogy a Dominium azért nem egy átlagos családi pincészet, annál azért sokkal több. Nagyon ritka az olyan birtok, ahol egy helyen lehet kóstolni, enni, egy kicsit wellnesselni és még aludni is. Itt tényleg mindez egy helyen megvan, és ha még ehhez azt is hozzávesszük, hogy mennyire szépek a borok, akkor már egyáltalán nem csodálkozunk, hogy egyre több olyan boros társaság jön Daniékhoz, akik a prémium szintű borokra és kiszolgálásra utaznak.