Az egyik legismeretlenebb borvidékünk

Ahogy valószínűleg Miskolcról sem a virágzó és pezsgő szőlész-borász élet jut eszünkbe először, úgy a legtöbben sajnos a bükki borvidéket sem tudják hova tenni, még Magyarországon sem. Komoly borászati hagyományokkal, kiváló termőterületekkel bír pedig, a mögöttünk álló pár évtizedben azonban komoly károkat szenvedett. Olyannyira, hogy egyesek már attól féltek, hogy egészen egyszerűen eltűnik a bükki borvidék a térképről.

Dicső múlt után az árnyékban a bükki borvidék

A mai bükki borvidék területén több száz éve foglalkoznak szőlőtermesztéssel. A XVIII. században pedig már egyértelműen megmutatkozott Diósgyőr és Miskolc központi szerepe úgy a termelés, mint a borkereskedelem területén is. Ebben az időben a miskolci Avas (domb) szőlővel volt tele, és hatalmas pincerendszer jött itt létre a „hegyet” alkotó riolittufa kedvező adottságainak köszönhetően. A korabeli feljegyzésekből tudhatjuk, hogy kiváló borok kerültek ki a városból, az egri és tokaji pincékhez hasonló miskolci borospincékben is nemespenész segítette a borok érlelését.

A 19. század végén a filoxéra sajnos itt is hatalmas pusztítást végzett, a szocialista idők iparosítási törekvései pedig teljesen háttérbe szorították az egykori borvidéki központok (Miskolc, Diósgyőr) szőlő- és borkultúráját. Az avasi pincesor azért még megvan, és a bükki borvidék más települései is éledeznek, de ha bükki borászokkal beszélgetünk, akkor mindenki egyetért abban, hogy rengeteget kell még ahhoz mindenkinek dolgoznia, hogy legalább részben visszajöjjenek a dicső napok.

A Bükkalja – ahogy sokan még ma is nevezik ezt a borvidéket – a XX. század óta gyakorlatilag a szomszédos egri borvidék hátországa. Sok egri borász vásárol innen szőlőt, a borbarátok pedig valószínűleg nem is tudják, hogy valójában bükkaljai bort isznak.

Kiváló terület lenne bőven…

A helyzet persze nem tragikus, mert bőven van mit felfedezni, jó borász és szép bor akad bőven. Csak azt nem értik a helyiek, hogy miért nem fedezték még fel tömegesen a borvidék parlagon heverő, elsőosztályú területeit azok, akik birtokot akarnak építeni. És valóban, ha megnézzük a területi adatokat, akkor kiugró aránytalanságot látunk: a bükki borvidék teljes termőterülete 17.636 hektár, ebből első osztályú 15.323 hektár, viszont mindössze 1011 hektáron találkozunk szőlőültetvényekkel. A szomszédos egri borvidék 22 ezer hektárnyi termőterületéből például 5400 hektáron foglalkoznak szőlőműveléssel.

Hely tehát lenne bőven, hogy egyre többen mutassák meg, hogy mire képes a bükki borvidék, amiről nemcsak a helyi borászok, hanem a szakértők is egybehangzóan állítják: méltatlan, hogy ennyire háttérbe szorult és ott is maradt. Az okokat persze sokan, sokféleképp látják és átlagos, érdeklődő borfogyasztóként ez talán nem is érdekes számunkra. Az viszont már annál inkább izgalmasabb, hogy pár éve, megunva a mellőzöttséget, pár bükki borász úgy döntött: ideje a fényre lépni!
 

Szövetség és Bálvány

Tizenöt bükki borász úgy döntött 2018 nyarán, hogy a borvidék egysége érdekében összeállnak, hogy közösen érjenek el egyre magasabb célkitűzéseket. A közös fellépés hatására egyre többet hallhatunk a Bükkaljáról, az egység jegyében pedig nemrég közös borral is kijöttek a bükki borászok.

2020 nem lesz sokunk kedvenc éve, ha majd visszagondolunk rá, de legalább piacra kerültek az első palack Bálványok, amellyel a szövetség tagjai azt szeretnék megmutatni, hogy mire képes ez a terület. A Szövetség a Bükki Borvidékért 2019 tavaszára dolgozta ki az első egységes bormárkát a borvidéken, amely elképzelésük szerint hitelesen és széles körben tudja képviselni a borvidéket. Ez a „Bükkbor” egy fehér házasítás, szigorú termelési és készítési előírásokkal, chardonnay, olaszrizling és zenit felhasználásával készül.

A bükki borvidéket persze nem csak „bálványimádás” miatt érdemes felkeresni, az egyes települések történelmi pincesorain egyaránt találunk felejthetetlen vörös és fehér tételeket. Kiváltképp azoknak javasolt kicsit jobban szétnézni a Bükkalján, akik szeretik a felfedezetlen, borturisztikai szempontból szinte még érintetlen területeket. Mit is lehetne még ehhez hozzátenni? Irány a bükki borvidék!