Tokajt külföldön sem kell elmagyarázni

Boros nemzet vagyunk, komoly boros hagyományokkal és erre büszkék is vagyunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész világ tudja, hogy milyen kiváló borok kerülnek ki a magyar borászok kezei közül évszázadok óta. Az igazság sajnos azonban az, hogy az egykor valóban világraszóló boros hírünket a 20. század viharai alaposan megtépázták, de azért van, ami állandó.

Ez pedig Tokaj. Az aszú és a borvidék több száz éve tartó töretlen hírneve állandónak tűnik, és szerencsére vannak is olyan borászaink szép számmal Tokaj-Hegyalján, akik tesznek azért, hogy Tokaj egyre ismertebb legyen a világon.

Nemcsak ismerik, hanem szerencsére szeretik is a világ borbarátai a tokaji borokat, évről-évre bizonyítják ezt a magyar borágazat export adatai, és a neves borversenyek eredményei. Ahhoz, hogy a magyar borászat állócsillaga lehessen, Tokajnak is hosszú utat kellett megtennie az elmúlt évszázadokban.
 

Évszázados örökség, királyi figyelem

Nehéz lenne pár bekezdésben összefoglalni, hogy milyen történelmi okok vezettek oda, hogy Tokajt még a 21. században is a világ legjelentősebb borvidékei között tartják számon. A legfontosabb határkövek azonban így, vázlatosan is magukért beszélnek:

• a XIII. században már pincéket építettek és foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel – ezt IV. Béla adományozó oklevele alapján minden kétséget kizáróan kijelenthetjük
• az 1550-es években már gyakori vendégek voltak a borvidéken a lengyel kereskedők, és az osztrák császári udvar is tokajit vásárolt
• 1737-ben megtörtént a borvidék lehatárolása, ezzel Tokajt tekinthetjük a világ egyik első lehatárolt borvidékének, hírét költők, írók és zenészek vitték messze földre
• 2002 óta a Tokaji borvidék is rajta van az UNESCO világörökségi listáján
   

Biztosan hallottad már, hogy a tokajit a királyok borának tartják, ami ugyan nem egységesen elfogadott álláspontja a világ borivóinak, de azért van alapja ennek a kijelentésnek is. Az 1700-as évek francia uralkodója, XV. Lajos minden bizonnyal nagyon szerette a tokajit (ahogy az egész korabeli francia udvar), mert amikor szeretőjét, Madame de Pompadourt kínálta egy pohárral, így jellemezte: „Vinum Regnum, Rex Vinorum” (azaz A királyok bora, a borok királya).

Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója pedig Viktória angol királynő minden születésnapjára küldött neki 12 palack tokaji aszút, a legenda szerint a királynő 81. születésnapjakor már 972 palack aszúra rúgott a gyűjteménye.

 

Ma sem panaszkodhat a tokaji borvidék

A 19. század végi filoxéra járvány és a második világháborút követő szocialista államosítás ugyan Tokajnak sem tett jót, de fantasztikus adottságai és semmi máshoz nem fogható természetes édes bora még ma is figyelemreméltó.

A világ és a borfogyasztási trendek természetesen megváltoztak több száz év alatt, a 21. században pedig már sokkal nehezebb eladni az édes borokat. De a tokaji borvidéknek erre is volt válasza, és rájöttek a helyi borászok, hogy a száraz furmint ugyanúgy különleges és egyedi, ha itt készül. Természetesen még így is az édes tokajit fogják a legjobban ismerni és elismerni a borkritikusok, ennek pedig az az oka, hogy Tokaj klimatikus és talajviszonyai valóban megismételhetetlen borokat eredményeznek.

Ezzel együtt azonban örömtelinek mondható, hogy a szépen iskolázott száraz tokaji furmintok is kezdik egyre inkább megtalálni a közönségüket külföldön is. A tokajit állítólag többen ismerik a világon, mint Puskás Öcsi nevét, és szerencsére sokan keresik is. Az egyik nagy, európai áruházlánc évek óta különös figyelmet fordít a magyar borok külföldi értékesítésére, mára pedig ők azok, akik a legtöbb magyar bort adják el külföldön. A saját kimutatásaik szerint a legnépszerűbb magyar borfajták között ott van a tokaji furmint is.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szintén rendszeresen monitorozza a magyar borok külföldi eredményeit, ha a HNT statisztikáit nézzük, akkor szintén előkelő helyen szerepelnek az eredetvédelmet élvező tokaji fehér borok. Akárhogy is nézzük, Tokaj még mindig (immáron több száz éve!) a magyar borászat egyik zászlóshajója, és dacára annak, hogy gyönyörű borokat kóstolhatunk máshol is, egy darabig ez még így is fog maradni – nem is érdemtelenül.