Időutazás egy tokaji vörösborral a Basilicusnál

Nem volt ez azonban mindig így, és valószínűleg idővel ez is változni fog, de arra még a tokaji borok között otthonosabban mozgó borbarátok is felkapják a fejüket, ha valaki vörösborral jön ki a borvidéken. Pláne, ha abból még aszút is szeretne készíteni. Még inkább, ha nem az elterjedt világfajtákról, hanem egy ősi magyar kékszőlő fajtáról, a purcsinról van szó.

100 éve nem látott vörösbor a Basilicusnál

A purcsin 21. századi története valahogy úgy kezdődött, hogy Kanczler András, a tarcali Basilicus Szőlőbirtok egyik alapítója és birtokigazgatója addig lapozgatta a csapatával az 1867-ben kiadott Tokaj-Hegyaljai Albumot, amíg nem egyszer csak eltelepítettek 1200 tövet a fajtából, és 2017-re már neki is láttak az első szüretnek.

Ennél persze sokkal bonyolultabb egy több mint 100 éve elfeledett kékszőlőt visszahonosítani a fehérborra ráállt Tokajra, de a gondolat tényleg a 19. századi leírásokon alapult. Ezeket ráadásul csak megerősítették azok a feljegyzések, amelyek szerint Szepsi Laczkó Máté református lelkész, a tokaji aszú atyja már a 17. század elején készített aszút a purcsinból. Vörös aszú, ennél izgalmasabb kihívás aligha kell egy tokaji borásznak, ráadásul Tarcalon található, egy utcában a Basilicus Szőlőbirtokkal a szőlészeti kutatóintézet, amelynek fajtagyűjteményében még a purcsin is megtalálható.

Így került sor, nem kis adminisztrációs bravúrral 2013-ban az első purcsinok eltelepítésére, amellyel megindult a Basilicusnál a fajta újrafelfedezése.

Időutazás egy valaha működő fajtával

Elsőre merésznek tűnhet ilyet kijelenteni, de minden alapja megvan: a Basilicusnál biztosra mentek a Purcsinnal. A szőlőgyökértetű pusztítása előtt a purcsin nemcsak ismert, hanem elismert fajta is volt Tokaj-Hegyalján. A fő, vagyis nemes fajták mellett (ilyen volt a furmint, a fehérszőlő, a hárslevelű és a góhér) ez a kék szőlő is ott volt a legjelentősebb fajták között a borvidéken. „A muskotály, a fehér kecskecsöcsű a bátai mellett a purcsint is jeles fajtának tartották” – mondja Kanczler András arra utalva, hogy a purcsinnak évszázados hagyományai voltak Tokaj-Hegyalján.

Száraz és édes bort egyaránt készítenek Tarcalon a kis ültetvényből, attól függően, hogy mivel lepi meg az évjárat a borászokat. A cél persze az lenne, hogy rekonstruálni tudják a leírásokban is említett vörös aszút a purcsinból, de egyelőre ez még nem sikerült. Az biztos, hogy csak a Basilicusnál lehet most purcsint kóstolni Tokaj-Hegyalján, így aki csak egy kicsit is kíváncsi arra, hogy milyen lehetett egy tokaji vörösbor 150 vagy akár 350 éve, annak nem is lehet kérdés, hogy kötelező program ez a borkóstoló.

Gyümölcsös, illatos, izgalmas – ilyen a purcsin

A purcsin ma már kihagyhatatlan bármelyik Basilicus kóstolósorból, legyen szó száraz vagy édes tételről. Előbbi esetben egy rendkívül gyümölcsös, ízben és illatban is nagyon kellemes, izgalmas és jóivású vörösborról beszélhetünk, míg a félédes-édes határán egyensúlyozó változat egy meggyes málnás likőrre hajazó valódi gyümölcsbomba.

„Valahol a kadarka és a pinot noir között helyezhetjük el a száraz purcsint” – meséli András.

A világos színű borok hordós érlelésével egyelőre még nem próbálkoztak, de mivel az első tapasztalatok több mint bíztatóak (a következő évjáratra már érkeznek az előjegyzések a rajongóktól), szeretnék minél előbb növelni a tarcali purcsin terület nagyságát, hogy a jelenlegi palackszámot növelni tudják.

A közönségdíjat akár már most oda lehetne ítélni a Basilicus purcsinnak, amit nem is nagyon lehet máshol kapni, vagy kóstolni, kizárólag a pincészetnél.

Foglalj itt borkóstolót, ha érdekel ez a különleges tokaji vörösbor!