Az oldal sütiket használ
Az oldal sütiket és egyéb nyomkövető technológiákat alkalmaz, hogy javítsa a böngészési élményét, azzal hogy személyre szabott tartalmakat és célzott hirdetéseket jelenít meg, és elemzi a weboldalunk forgalmát, hogy megtudjuk honnan érkeztek a látogatóink.
Kicsit becsapós címet írtunk, ám nem véletlenül. A bio és az organikus bor ugyanis ugyanazt a fogalmat jelöli, mégis, mivel mindkét szó használatban van, nem árt, ha ezt tisztázzuk. Bio, vagy organikus bort csak az a termelő tud készíteni, akinek megvan mind a szőlőre, mind a pincére az illetékes hatóságtól a papír, hogy ami ott készül, azt fel lehet címkézni úgy, hogy bio.
Az átállás, vagyis a certifikáció megszerzése három évet vesz igénybe, és eléggé szigorúan ellenőrzi a hatóság, hogy a borász tényleg betartott-e minden követelményt. Például azt, hogy csak a hivatalosan bio művelésmódban alkalmazott permetszert használta-e a termelő, ennek során pedig bevizsgálja azt is, hogy kimutatható-e műtrágya, gyomirtó vagy gombaölő szer a talajból.
Ezek ugyanis mind tilosak, hiszen, nomen est omen a szőlőművelés tekintetében a cél az lenne, hogy ökológiai szempontokat figyelembe véve minél inkább természetes bor kerülhessen a palackba. Ennek érdekében a borkészítés során is tilos a legtöbb adalékanyag használata.
Az erjedést azonban élesztő biztosítja, a bor élettartamának szavatosságára pedig garanciát jelent a kén. A bort lehet szűrni és deríteni, ha a poharunkba kerül, nem fogunk semmilyen különbséget észrevenni egy konvencionális eljárással készített tételtől. Szemre legalábbis, ízre azért előfordul, hogy egyszerűen jobban ízlik, mint mondjuk egy mennyiségi tömegtermelésben készített termék.
Gyöngyösfalu
Maga a bio vagy organikus kifejezés egyébként kiváló reklámértékkel bír, úgyhogy a borász előszeretettel tünteti fel a palackon, hogy ő bizony bióban alkot nagyot.
Az organikus hardcore verzióját adják a natúr, vagy természetes borok. Szerte a világban találunk natúr borokat, mégis, alig néhány nemzet foglalta jogszabályba, hogy mit is nevezhetünk natúr bornak. Mi köztünk vagyunk, a Magyar Bortörvény ugyanis listázza, milyen kritériumoknak kell megfelelnie a natúr borászoknak.
Az alap, hogy ők is csak ökológiai szőlőművelésből készíthetnek bort. Ugyanúgy, mint a fentebb már taglalt bio és organikus tételek esetén, a termelők a szőlőben narancsolajjal és rézzel permeteznek; a biodiverzitás fenntartása érdekében nem ritka, hogy gyógynövényekből álló talajtakarót találunk a szőlősorok között.
Baj
Ahol viszont markánsan elválik a bio és a natúr vonal, az a borkészítés maga. A natúr boroknál ugyanis tilos nagyjából minden szer használata, a kén szintje sokkal alacsonyabb maximális határértékkel szerepel a definícióban, a bor szűrés és derítés nélkül kerül palackba. Ránézésre is más: a poharunkban ez ugyanis nem átlátszó borként mutatkozik meg. Az eltérő technológia mellett ízben is más, ahogy a köznyelvben mondják, sokkal funkybb karakterrel rendelkeznek ezek a tételek. Mindenképpen érdekes ízutazásnak néz elébe, aki ilyen termelőtől választ bort.
A bio-natúr vonal szélsőséges verzióját jelentik a biodinamikus borok. Ez mintegy borászati vallásként is felfogható, hiszen a biodinamikus borász a palackozás időpontját például a holdálláshoz igazítja. A termelő a szőlőt mint egy nagy ökoszisztéma egy kicsiny darabkáját látja, és törekszik az önfenntartó ökoszisztéma kialakítására.
Ennek érdekében úgynevezett preparátumok biztosítják a talaj tápanyagpótlását, az ültetett gyógynövények pedig aszerint kerülnek meghatározásra, hogy melyik tudja legmegfelelőbben támogatni a szőlő immunrendszerét. Mindezt pedig a kozmikus erők mozgásához igazítják. Bár elképzeléseik lehetnek helyenként megmosolyogtatóak, a létező legszigorúbb certifikáció megszerzése után címkézheti fel a termelő a borát biodinamikusnak: a Demeter logó rendszerint a címke hátoldalán látható.
Pécsdevecser
A pohárban a biodinamikus borok és a natúr borok között érdemi különbség sem kinézetre, sem ízre nem található.
A fentiek közül jóval kevesebb szabályrendszer szolgál útmutatóul a konvencionális borkészítéshez. A szőlőművelés tekintetében ők használhatnak gyomirtót, rovarölő szereket, műtrágyát; a borkészítésben pedig megengedett az adalékanyagok használata.
A fenti bio szemléletmód után ez kicsit talán kevésbé lelkesítő hozzállás, azonban a borásznak itt sem szándéka az, hogy a fogyasztó elé rossz ízű, adalékanyagokkal telipakolt tétel kerüljön – amelynek ráadásul nem kívánatos másnapos tünetei is lehetnek. Egész egyszerűen a borász ebben az esetben biztonságosabb utat választ, és ekképpen az évjáratokból adódó különbséget is képes jobban kiküszöbölni. A helyzet az, hogyha a hiper- szupermarketekben vásárolunk bort, jó áron, általában konvencionális tétel kerül a poharunkba. Tedd a kezed a szívedre: ugye, hogy lehet ez a bor is finom?
A konvencionális és a bio határvonalán is élnek borászok: ők azok, akik hangsúlyozottan úgymond minimális beavatkozás mentén készítik el tételeiket. Egyik sem jobb vagy rosszabb mint a másik, a fő szabály itt is az, azt válaszd, ami a neked a legnagyobb élményt nyújtja!