Az oldal sütiket használ
Az oldal sütiket és egyéb nyomkövető technológiákat alkalmaz, hogy javítsa a böngészési élményét, azzal hogy személyre szabott tartalmakat és célzott hirdetéseket jelenít meg, és elemzi a weboldalunk forgalmát, hogy megtudjuk honnan érkeztek a látogatóink.
A nagyon kézenfekvő válasz az lenne, hogy a fehérbor azért fehér, mert fehér szőlőből készül. Az esetek nagyjából kilencven százalékában ez igaz is, ugyanakkor nagyon is lehetséges kékszőlőből is fehérbort előállítani. Ezek az úgynevezett blanc de noirs borok, melyek meglehetősen ritkaságszámba mennek, főleg idehaza.
Nem a szőlő fajtája az egyetlen különbség a két bortípus között. A vörösborok – melyek kizárólag kékszőlőből állíthatók elő – egy macerálásnak nevezett technikával készülnek, ami segít abban, hogy a szőlőszemekből kinyerjék a tannin nevű anyagot. Utóbbi felelős a vörös színért, így nem meglepő módon a fehérborból ez az anyag hiányzik, vagy legalábbis sokkal kisebb mennyiségben van jelen.
A fehérborokat az előállítás során azonnal elválasztják a musttól, ezért a tanninok nem kerülnek be az italba. Fontos különbség a két bortípus között az is, hogy a vörösborokat kivétel nélkül fahordóban érlelik, míg a fehérboroknál inkább a rozsdamentes acélból készült tartály dívik. Ami pedig a végeredményt illeti: a vörösborok általában testesebbek, jellegzetes tanninos felhangokkal. Ezzel szemben a fehérborokat finom savak, üde íz és könnyedség jellemzi.
A fehérborokat alapvetően két nagy típusra oszthatjuk. Az egyik oldalon állnak az üde, friss savakkal rendelkező borok, melyeket gyümölcsös illat- és ízjegyeikről lehet könnyedén felismerni. Az ilyen borok nem igényelnek hosszú érlelést, és többnyire a szüret utáni első vagy második évben már fel is bonthatjuk a palackokat.
Egész más a helyzet a másik oldalt képviselő, fahordó érleléssel készült fehérborokkal. Az ilyen italok alkoholtartalma magasabb, aromáik pedig gazdagabbak. Természetesen ízben is van eltérés a két típus között, arról nem is beszélve, hogy milyen alkalmakra, vagy milyen ételek mellé ajánlott egyik vagy másik.
A fehérborokat az alapján is megkülönböztethetjük egymástól, hogy száraznak vagy inkább édesnek tekinthetők-e. Ízlés dolga, hogy ki melyiket fogyasztja szívesebben, az viszont tény, hogy a fehérszőlők alapvetően száraz bort adnak. Az édes ízt a borászok kétféle technikával érhetik el: vagy a szőlőben lévő természetes maradékcukrot aknázzák ki, vagy utólag, az erjesztés után adnak a nedűhöz borpárlatot.
A tokaji eredetű, Magyarországon az 1500-as évek óta termesztett furmint mára nemzetközileg is elismert is közkedvelt szőlőfajtának számít. A botritiszes nemesborok mellett száraz fehérborok és pezsgők is készülnek belőle. A furmintból készült bor jellemzően igen testes és savas.
Tarcal
A hárslevelű a furmint közeli rokona, azonban annál kicsit később, a 18. században jelent meg hazánkban. Népszerű fajta, különösen azok között a borászok között, akik illatos, selymes száraz vagy diszkrét fehérbort szeretnének előállítani.
Bár a juhfark (ami a nevét jellegzetes formájáról kapta) is őshonos szőlőfajtának számít, hosszú ideig mégsem termesztették az országban. A rendszerváltás után vált ismét keresetté, alighanem azért, mert karakteres, savakban gazdag fehérbor készíthető belőle.
Ha Badacsony, akkor kéknyelű: ez a szőlőfajta a Balatoni borvidék egyik védjegye. Máshol az országban csak elvétve találkozhatunk a kékes színű levelekkel termű szőlővel. A kéknyelűből lényegében csak fehérbor készül, amit visszafogott ízek és gyümölcsös zamatok jellemeznek.
Az olaszrizling szerte a Kárpát-medencében előszeretettel nevelt szőlőfajta, amiből igencsak sokféle bor készül. Lehet az ital könnyű és üde, ugyanakkor testesebb boroknak is az alapja lehet. Ausztriában pedig az sem ritka, hogy pezsgőalapbornak használják.
A szürkebarát némileg kakukktojás, hiszen kékes húsú gyümölcsökről van szó. Ennek ellenére fehérborok készülnek a pinot grisként is ismert szőlőből szerte Európában. A színe persze nem véletlen, hiszen ez a szőlő a pinot noir egyik mutációja. Akárcsak az olaszrizling, a szürkebarát is sokféle bor elkészítésére alkalmas.
Ahogy már említettük, a Badacsonyi borvidéken a kéknyelű szőlőfajta számít a legelterjedtebbnek, amit akár a Németh borkóstoló vagy a Szászi borkóstoló keretében is megízlelhetünk. A környéken ezzel együtt számos más fehérszőlő is honos, például az Irsai Olivér, az olaszrizling és a hárslevelű is. Akkor érdemes Badacsony felé venni az irányt, és kipróbálni az ottani fehérborokat, ha inkább a hagyományos ízvilág felé húz a szívünk.
Badacsony
Hegymagas
Szürkebarát, sauvignon blanc, rajnai rizling – csak néhány példa az Etyek-Budai hegyvidéken termő fehérszőlőkből. A fehérbor rajongóinak ez a vidék igazi kincsesbánya, hiszen a borvidéken alig készül másféle ital. A Velencei tó közelsége és a kedvező klíma magas savtartalmú, kiemelkedő illatintenzitású és üdén gyümölcsös fehérborokat eredményez. Erről bármikor meggyőződhetünk például a Rustica borkóstoló során.
Etyek
Etyek
Egy újabb igazi fehérbor-paradicsom: a Mátrai borvidéken az ottonel muskotály, a chardonnay és a szürkebarát is megtalálható, persze sok más fehérbor típussal egyetemben. A Mátrai hegyvidék óvó szerepet tölt be, mert meggátolja a komolyabb fagyokat és nagyobb viharokat. És hogy milyenek az itt készülő fehérborok? Magas savtartalmúak, frissek és gyümölcsösek, sokszor enyhe citrusos karakterrel. A környéken több tucat borkóstolási lehetőség vár minket, egyebek mellett a Laczkó vagy a Csernyik pincészetekben.
Gyöngyös
Gyöngyöstarján
Akárcsak Badacsony esetében, a többi Balaton-környéki borvidékre is igaz, hogy a klasszikus ízek híveinek adhat feledhetetlen élményeket. Mind a Balaton-felvidékre, mint a Balatonfüred-Csopaki vidéken termesztenek furmintot, szürkebarátot és zenitet is. A semmihez sem fogható mikroklímában friss, száraz és szőlőzamatos fehérborokat kóstolhatunk. Hol van erre módunk? Például a Madaras vagy az Illés pincészetek által szervezett borkóstolásokon.
Mencshely
Badacsonytomaj
Noha Szekszárd elsősorban a vörösborokról ismert, azért a fehérborok terén sincs szégyenkeznivalója a borvidéknek. Cserszegi fűszeres, tramini és sauvignon blanc egyaránt terem a lankás tájon. A löszös talaj és a száraz klíma lágy, mégis telt fehérborokat eredményez, melyeket inkább a magas savakért rajongók fognak kedvelni. Szekszárdon se szeri, se száma a jobbnál jobb borkóstolási lehetőségeknek. Ne hagyjuk ki a Garai pincészetet vagy a Takler kúriát!
Szekszárd
Szekszárd
Hazánk legnagyobb kiterjedésű borvidékén számtalan fehérszőlő fajtával találkozhatunk: Irsai Olivér, olaszrizling, cserszegi fűszeres stb. A kifejezetten napos és forró tájon diszkréten gyümölcsös fehérborokat készítenek a gazdák, melyekben a savasság is karakteresen megjelenik. A Béla Borászatban, az Eredet Pincészetben vagy a Frittmann Borászatban a legjobb körülmények között kóstolhatjuk meg a helyi ízeket.
Soltvadkert
Soltvadkert
A legnagyobb borvidék után irány a legkisebb, vagyis a Pannonhalmi borvidék. Egy újabb régió, ahol a fehérbor dominál, mert a tramini, az Irsai Olivér, az olaszrizling és a királyleányka mind-mind megtalálhatók. A pannonhalmi fehérbor élénk és ízes, igazán könnyed. Ez alól az Apátságban készülő testes és alkoholban gazdag ital a kivétel. Ezt is megkóstolhatjuk egy túra keretében, de az Ács Pincészetet és a Cseri Pincészetet sem érdemes kihagyni.
Vitán felül hazánk legismertebb borvidéke, az itt készült fehérborok pedig a világ minden tájára eljutnak. Nem véletlenül, hiszen a terület klímája, domborzata és persze szőlőtermesztési kultúrája egészen egyedülállónak tekinthető. Az üde, virágos és gazdag fehérborok turisták ezreit vonzzák Tokajba minden évben, és aligha távozik közülük akár csak egy is rossz szájízzel. Ettől nekünk sem kell tehát tartanunk, ha választunk egyet a Tokaji borkóstoló programok közül.
A Bakony-hegység és a Kisalföld határán található Somlói Borvidék különlegessége, hogy igen ritka a fagykár, miközben a helyi klíma nagyon kiegyensúlyozottnak tekinthető. Somlón is a fehérszőlő a domináns, azon belül is az olaszrizling, a juhfark, a furmint és a hárslevelű. Az itteni borok rendkívül különleges ízvilágot adnak, enyhe savas beütéssel. A pincészetek és borkóstolások közül érdemes kiemelni az Inhauser Pincészetet és a Tornai Pincészetet.
Magyarország egyetlen olyan borvidéke, ami szubmediterrán klímával büszkélkedhet. A fehérszőlők közül az olaszrizling, a furmint, a chardonnay és a hárslevelű a legelterjedtebb a Mecsek lábánál. Maguk a borok magas savtartalmúak, gyümölcsösek és igen illatosak. A rengeteg borkóstoló közül mindenképp érdemes kiemelni a Pannónia pezsgőgyárat.
Maga a fehérbor bármely évszakban jól esik – csak arra kell ügyelnünk, hogy a megfelelő italt válasszuk. Tavasszal a könnyű, gyümölcsös borok csúsznak jól, míg a rekkenő nyári kánikulában frissítő, alacsony cukortartalmú fehéreket töltsünk a pohárba. Amikor beköszönt az ősz, a testesebb fehérborok esnek majd jól, ilyenkor érdemes elővenni a fahordóban érlelt palackokat.Télen pedig gazdag aromájú, testesebb fehérborokkal búcsúztassuk az évet.
Alighanem mindenki tudja, hogy a halhoz csakis a fehérbor passzol. Ugyanez a helyzet egyébként a csirkehússal vagy éppen a nyúllal is. Tévhit ugyanakkor, hogy a vörös húsokhoz ne menne a fehérbor. Még a marha mellé is bátran rendeljünk egy testes, tartalmas fehérbort!
Ha tenger gyümölcsei kerülnek a tányérunkra, akkor a poharunkat száraz fehérborral, például olaszrizlinggel érdemes megtölteni. A sajtok leginkább az élénk savú, friss fehérborokkal párosíthatók, a zöld salátákat pedig remekül kiegészíti egy kis Irsai Olivér vagy cserszegi fűszeres.
Ahány borvidék, annyi féle fehérbor. Lehetetlen írásban visszaadni az árnyalatnyi különbségeket, az apró, mégis fontos részleteket. Ehhez bizony magunknak kell felkerekedni és felfedezni a hazai fehérborokat! Minden tájegységünkre igaz, hogy az italkülönlegességek mellett a gasztronómiában is a legjobbat kínálják, és persze a természet is páratlanul szép, bármerre is induljunk. Nincs más tehát hátra, mint kiválasztani a legjobb borkóstolókat, és megízlelni a csodás fehérborokat!