Az oldal sütiket használ
Az oldal sütiket és egyéb nyomkövető technológiákat alkalmaz, hogy javítsa a böngészési élményét, azzal hogy személyre szabott tartalmakat és célzott hirdetéseket jelenít meg, és elemzi a weboldalunk forgalmát, hogy megtudjuk honnan érkeztek a látogatóink.
Hazánk legtöbb borvidékére igaz, hogy a borkultúra több mint kétezer éves múlttal büszkélkedhet. Már az ókorban, a római időkben is komoly szőlőtermesztés zajlott egyebek mellett a Balaton környékén vagy éppen Villányban. A honfoglaláskor ideérkező magyarok számára sem volt teljesen ismeretlen a borkészítés, így aztán folytatták a hagyományokat – kiegészítve új megoldásokkal és szőlőfajtákkal.
Nem túlzás azt állítani, hogy a hazai borkultúra a 19. században élte az első aranykorát. Az idehaza készült jó borokra egész Európában felfigyeltek. A badacsonyi ürmös például igen közkedvelt volt Németországban és Franciaországban is. A II. Világháború utáni időszak sajnos a borászatokat is nehéz helyzetbe hozta. Az államosításokkal és a régi manufaktúrák megszűnésével a mennyiség a minőség rovására ment. Ez egészen a rendszerváltásig így is maradt, 1990 után viszont új reneszánsz köszöntött a magyar borokra.
Az évszázadok alatt felgyülemlett tudás tehát az egyik fő oka annak, hogy a magyar borok különlegesek. A második ok pedig az ország földrajzában és éghajlatában rejlik. Itt, a Kárpát-medence közepén ugyanis igen ritkák a szélsőséges időjárási viszonyok. Magyarország klímája kifejezetten kiegyensúlyozottnak számít, ahol nem kell sem hatalmas kánikulával, sem hosszan tartó, kemény fagyokkal számolni.
Ez már önmagában is remek adottságokat jelent a szőlőtermesztéshez, amihez még hozzájárul a többnyire löszös, agyagos talaj is, amit a szőlő kifejezetten kedvel. Egyes régióink mikroklímája is egyedi: a Balaton partján például a hatalmas víztömeg hoz létre alapvetően nedves, mégis enyhe körülményeket, míg a Pécsi borvidék szubmediterrán jellegzetességeket mutat.
Ha olyan szőlőkre gondolunk, amik csak nálunk elterjedtek, akkor elsőre talán a furmint vagy a juhfark ugrik be a legtöbbünknek. Ide sorolható azonban még egyebek mellett az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres, az olaszrizling vagy a kékfrankos is. Ebből is látszik, hogy a magyar szőlőtermesztés nagyban támaszkodik a hagyományokra és a helyi adottságokra.
Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennének jelen az olyan, a világ nagy borvidékein is termelt fajták, mint a szürkebarát, a cabernet sauvignon, a chardonnay és a pinot noir. A hazai és a nemzetközi tehát remekül megfér egymás mellett a pincészetekben, és ezt nem sok boros ország mondhatja el magáról.
Adjuk meg a királynak, ami a királyé – vagyis kezdjük a felsorolást az ország legnevesebb borával, a Tokaji aszúval. A világszinten is egyedinek számító, kétszeres erjesztési eljárással készülő ital olyan bor, amiről a legnagyobb szakértők is csak szuperlatívuszokban beszélnek. Bár elsősorban desszertborként ajánlják, kiválóan passzol például liba- vagy kacsamájhoz is. Ha szeretnénk megkóstolni, akkor többek között a Naár borkóstoló UNESCO Világörökségű pincerendszerében van erre módunk.
A kékfrankossal számos magyar borvidéken találkozhatunk. A teljesség igénye nélkül például Sopronban, Szekszárdon és Egerben. Vérbeli magyar fajta, hiszen a világ kékfrankos-állományának a fele idehaza terem. A belőle készült rozék és vörösborok jellemzően enyhén fűszeresek, gyümölcsösek és frissek. Ha már igazi hazai szőlő a kékfrankos, akkor a hagyományos ételekhez ajánlhatók a leginkább. Kiválóan csúszik a halászlé, a magyaros levesek és a fasírtok, vadételek mellé is.
Az Egri Bikavér volt az első olyan magyar bor, ami eredetvédelmet kapott, azóta pedig a hungarikumok listájára is felkerült. Ez már önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy autóba pattanjunk, és részt vegyünk egy egri borkóstolón. Hát, még ha hozzátesszük, hogy a cuvée-k közé tartozó Egri Bikavér rendkívül finom, minőségi ital: testes és fűszeres, fekete és piros bogyós ízekkel.
Bár az olaszrizling – a neve ellenére – Franciaországból került hazánkba, mára mi lettünk a világ olaszrizling nagyhatalma. Tokajt kivéve hazánk összes borvidékén megtalálható ugyanis ez a fehérszőlő-fajta, amiből rendkívül sokfelé bort készítenek. Alighanem éppen emiatt is olyan közkedvelt a gazdák körében: az olaszrizlingben mindig megtapasztalható a termőterület jellegzetessége. Ha módunkban áll, mindenképp kóstoljuk meg a 2021-es Móri Olaszrizlinget vagy a 2022-es Bock Olaszrizlinget.
A furmint az egyik legjobban aszúsodó hazai szőlő, nem csoda tehát, hogy különleges adottságait Tokajban is felfedezték. Ha belekortyolunk egy pohár Tokaji furmintba, több száz évnyi hagyomány és kísérletezés elevenedik meg. Egész biztosan érezni fogjuk a vulkanikus talaj semmihez sem fogható zamatát és a friss, üde savakat. A Tokajban készülő furmint bor igazi kulináris élvezet, amit egyetlenborrajongó sem hagyhat ki.
Ilyen bort csak idehaza kóstolhatunk! A cserszegi fűszeres hamisítatlan magyar szőlőfajta, ami az Irsai Olivér és a piros tramini keresztezéséből született meg az 1960-as években Keszthelyen. Azóta pedig az ország számos borvidékén elterjedt, például a Balaton-felvidéken vagy az Etyek-Budai borvidéken. A cserszegi fűszeresből többnyire száraz és félédes bor készül, ami intenzív ízeket és gazdag aromákat kínál.
Maga a szamorodni szőlőfajta Lengyelországból érkezett hozzánk. A szó azt jelenti, hogy „magán termett, magától termett”, ami arra utal, hogy a szőlőszem magán a tőkén aszúsodott meg. Már ennyiből is könnyen kitalálható, hogy a szamorodni a Tokaji borvidéken számít közkedveltnek és elterjedtnek. Igazi elitkategóriás bor a Tokaji szamorodni, amit akár 10 évig is érlelnek, mielőtt az asztalokra kerülne. Ne hagyjunk ki tehát egy olyan borkóstolót, ahol szamorodni is terítéken van, mert igazán páratlan élményben lesz részünk.
A világ egyik legkedveltebb kékszőlő-fajtája, a Franciaországból eredeztethető merlot természetesen itthon is igen népszerű. A teljesség igénye nélkül termesztik például Egerben, Villányban és Szekszárdon is. A testes, zamatos és ízes vörösborok remekül passzolnak a magyar konyha ételeihez, ugyanakkor egy könnyedebb merlot a halhoz vagy a gombához is tökéletes. Igazi kuriózum a speciális eljárással készülő fehér merlot, amit alig pár pincészet készít Európában.
Az Irsai Olivér közel százéves magyar szőlőfajta. 1930-ban nemesítették idehaza a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér keresztezésével. Nem túlzás azt állítani, hogy vérbeli sikertörténet vette kezdetét: az Irsai Olivér mára hazánk egyik jellegzetes szőlője, ami ugyanakkor a környező országok mellett Japánba és Kanadába is eljutott. Az Irsaiból készült borokat zöldes-sárga szín, erősen muskotályos ízvilág és kellemes, lágy savak jellemzik.
Ha csak egy igazán ősi magyar szőlőt kéne említeni, akkor sokaknak alighanem a kéknyelű ugrana be először. A Badacsonyból származó fajta a mai napig a balatoni régióban érzi magát a legjobban, kisebb mennyiségben ugyanakkor máshol is megtalálható. A citrom illatú, enyhén füstös beütésű bor igazán kellemes élményt nyújt. A kéknyelűt akár jégbor formájában is megkóstolhatjuk, ha részt veszünk egy badacsonyi borkóstoláson.
A tramini eredete bizonytalan, az viszont száz százalék, hogy napjainkban világszerte előszeretettel termesztik a borászok. Így akár német, francia vagy amerikai traminit is kipróbálhatunk. Ha hazai ízekre vágyunk, akkor pedig Pannonhalma, Eger vagy Mór felé érdemes venni az irányt. A traminiből akár igazán édes bor is készíthető, de száraz italként is megállja a helyét. Kifejezetten jó választás szárnyasok vagy hal mellé.
Somlói borvidék, Balatonfüred-csopaki borvidék, Etyek–Budai borvidék – csak néhány példa, ahol megízlelhetjük az ebből a klasszikus, idehaza őshonosnak számító szőlőből készült borokat. A juhfark alapvetően könnyed és citrusos, de ha fahordóban érlelik, akkor testesebb nedűknek is alapul szolgálhat. Megint más ízvilágot kapunk, ha némi palackos érlelés után fogyasztjuk, hiszen a juhfark erre is tökéletesen alkalmas.
Homály fedi, hogy a kadarka pontosan hogyan került hazánkba, az azonban biztos, hogy mára Magyarország egyik emblematikus szőlőfajtájává vált. Előszeretettel termesztik Szekszárdon, Villányban és Egerben, de a Kárpát-medence több országában is megtalálható. A kadarka bor íze leginkább a pinot noirhoz hasonló, annál azonban valamivel savasabb és gyümölcsösebb.
Szekszárd
Villányban igen sokféle bor készül, az ottani rozék azonban méltán világhírűek. Lényegében mindegy, melyik pincészetet választjuk bórkóstoláshoz, a remek ízek garantáltak. Ha tehetjük, akkor mindenképp időzítsük a látogatásunkat a Villányi Rozé Fesztivál idejére, mert ilyenkor minden a kedvenc italunkról szól. Egy jó pinot noir rosé mellett hallgathatunk koncerteket és vehetünk részt különböző programokon.
Hazánk borvidékei mind különlegesek, és szerencsére az ország mérete miatt könnyen elérhetők. Nincs tehát akadálya, hogy ellátogassunk Egerbe, Villányba, Badacsonyba, és végigkóstoljuk a fentebb ismertetett borokat. A borkóstolók és pincelátogatások során pedig további érdekességeket és műhelytitkokat is megtudhatunk a szőlőfajtákról és a borkészítés páratlan tudományáról.