Budafok méltán kapta meg a „Szőlő és a bor városa” kitüntető címet 1987-ben a Róma melletti Frascatiban. Szőlészeti és borászati múltja, jelene a pezsgőgyártásban érdemessé teszi arra, hogy odafigyeljünk rá. Budafok, 1886 előtt Promontor, első szőlőit Probus Császár idején, az időszámításunk előtti III. században telepítették. Páratlan pincerendszerének megalapozását szintén a rómaiaknak köszönhetjük, mégpedig táborok, őrbódék, útépítések kőszükségletét látták el a budafoki mészkő kinyerésével.

Üdvözöljük a Borvárosban!
Budafok méltán kapta meg a „Szőlő és a bor városa” kitüntető címet 1987-ben a Róma melletti Frascatiban. Szőlészeti és borászati múltja, jelene a pezsgőgyártásban érdemessé teszi arra, hogy odafigyeljünk rá. Budafok, 1886 előtt Promontor, első szőlőit Probus Császár idején, az időszámításunk előtti III. században telepítették. Páratlan pincerendszerének megalapozását szintén a rómaiaknak köszönhetjük, mégpedig táborok, őrbódék, útépítések kőszükségletét látták el a budafoki mészkő kinyerésével.

Az Árpád-házi királyok alatt, korabeli írásos források szerint, vidékünkön szőlőkultúrák léteztek.

Mátyás király idejében ezt a virágzó kultúrát vörösbort adó szőlőfajtákkal bővítették.

A XVIII. sz. első harmadában a Promontor területét birtokló Savoyai Jenő herceg új szőlőtelepítésekbe kezdett. Ez olyan sikeresnek bizonyult hogy a XIX. sz. első felében a Buda-Sasadinak nevezett szőlőtermő terület legjelentősebb szőlői és az ebből készített vörösborok Promontorról származtak. A XIX. sz. végén a 1880-as években a Filoxéra vész kipusztította a helybéli telepesek létalapját, a szőlőt.

Azt, hogy Budafok az ország borászati központjává vált köszönhette a római kortól kezdve folyamatosan bővített pincehálózatának, mely közel 100 km hosszú, a főváros közelségének és a kiváló vízi- vasúti- és közúti közlekedési kapcsolatainak. Több borászati szakíró XIX–XX. század Budafokját a magyar borászat Mekkájának nevezte.