Bortúra vagy Kéktúra? Kösd össze a kettőt a Balaton-felvidéken!

Az Országos Kéktúra Magyarország leghosszabb egybefüggő turistaútja és alighanem a legismertebb is. A “Kék” fantasztikus tájakon viszi a túrázót, segítségével az ország és a körülöttünk lévő természet egészen új, korábban rejtett arcát ismerhetjük meg. Sokan teljesítik sportból, de minden bizonnyal a legtöbben csupán azért vágnak bele, hogy kiránduljanak egy jót. Az Országos Kéktúrának 27 szakasza van, és számos közülük borvidékeken keresztül mutatja az utat a soron következő ellenőrzőpontig.

A Balaton-felvidék négy szakasza közül kezdő túrázók és gyakorlott borbarátok talán legjobb választása a Tapolca és Badacsonytördemic között húzódó, összesen mindössze 17,1 km hosszúságú útvonal. Az Országos Kéktúrák sorában az 5. számú szakasz Tapolca városából kiindulva mutatja meg nekünk a Szent György-hegyet és a Tapolcai-medencét, hogy aztán a szigligeti Várhegy alatt elhaladva az Antal-hegy mentén megérkezzünk a Badacsonyhoz. 

Nem vitás, hogy már pusztán a természeti értékek és a Szent György-hegy épített öröksége miatt is érdemes útnak indulni, de ha valaki még ennél is többre vágyik, akkor akár több napot is érdemes erre a rövid szakaszra áldozni.

Péntek este Tapolcán, indulás a “pályaszállásról”

A Tapolca-Badacsonytördemic szakasz kényelmes és túlzás nélkül bárki által teljesíthető akár egy nap alatt is, de javasoljuk a pénteki érkezést a tapolcai szállásra, hogy szombat reggel kényelmesebb legyen az indulás. Érkezéstől és a pénteki esti fáradtságtól függően érdemes pár órát szánni Tapolca nevezetességeire esti fényben, de sokat ne időzzünk a város éttermeiben és szórakozóhelyein, lesz még időnk a hétvégén ismerkedni a környék borászatával.

Az Országos Kéktúra közkedvelt sajátossága, hogy a túrázók a hivatalos bélyegzőfüzetbe pecsételhetnek a kijelölt helyeken, ezzel igazolva hogy valóban teljesítették a szükséges szakaszokat. A tapolcai pecsételőpontot a Lokomotív Büfé teraszán találjuk, ez tekinthető tehát a hétvége kiindulópontjának.

A Kéktúra jelzéseit követve előbb a belvárost, majd a híres Malom-tó körüli teret érjük el, hogy nemsokára már a Szent György-hegy felé vegyük az irányt. Tapolcáról kiérve nagy odafigyeléssel haladjunk a hegy felé a főúton, át a vasúton egészen az Ürgelyuk buszmegállóig, ahol jobbra fordulunk, és már tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Innentől ugyanis a szőlőben visz tovább az út, hamarosan feltűnnek előttünk a bazaltorgonák.

Fenn a hegyen

A kék jelzést követve hamar elérjük a következő pecsételőhelyet, a Szent György-hegyi turistaház ablakában, a spaletták mögött található a bélyegző. Rövid pihenőt javaslunk csak, hiszen még a kiszemelt pincészetek előtt érdemes szétnézni a bazaltorgonák tetején, vagy éppen megtapasztalni, hogy miről nevezetes a Jégbarlang. A Kéktúra mára már legendássá vált jelzését olykor azért érdemes elhagyni, hiszen a háromszöggel jelzett (piros és kék) leágazások olyan kilátóhelyekre visznek, amelyekről fantasztikus panoráma nyílik az egész környékre.

És ha már panoráma, akkor még mielőtt a Kéktúra útvonalán leereszkednénk a völgybe, mindenképp álljunk meg a Mennyország Kerthelyiségben!

Borok és a legjobb falatok a környék gazdáitól

A Mennyország Kerthelyiség nem túl szerény elnevezéssel, de még ennél is grandiózusabb kilátással lesz az új kedvenc helyünk. Nem lehet fényképekkel teljes mértékben visszaadni azt a látványt, ami az ide látogatókat várja. Az élményt csak fokozza a tudat, hogy minden étel és ital a környékről származik, legyen az sajt, kolbász, szörp, sör és természetesen bor. Nem itt fogod életed legjobb olaszrizlingjét, szürkebarátját, vagy éppen rozéját inni, de abban biztos lehetsz, hogy minőségi, jó értelemben vett házi bort kaphatsz. Érdemes harapni is valamit, mert ezután egyre sűrűbben akadnak utunkba borkóstolási lehetőségek, amelyeket üres gyomorral nem lenne annyira jó élmény abszolválni.

Nehéz szívvel lehet csak elköszönni a Mennyországtól, de érdemes, hiszen a szakasz vége még messze van, ráadásul borkóstolási lehetőségből is van még bőven a hegyen. A kék jelzés innen már egyenletesen és meredeken halad lefelé, az erdőt felváltják a présházak és szőlőültetvények. Még mielőtt eljutnánk a következő ajánlott borászathoz, érdemes megpihennünk az Oroszlánfejű-kútnál, amely természetes forrásvizével kényezteti a vándorokat. Innen már látni a következő állomásunkat, és bár a Gilvesy Pincészethez szükséges előre bejelentkezni, a jó hangulat és a még jobb borok garantáltak.

Kanadából a Szent György-hegyre

A nagyszülei Szatmár és Somogy megyéből kivándorolva találtak új hazára Kanadában, de Gilvesy Róbert mégis Hegymagasra jött vissza borászkodni. Az egykori Esterházy présház romjain modern birtokot hozott létre, a hegy északi és déli dűlőiből származó organikus fehérborai a friss, feszestől a hordóban érlelt, elmélyült kóstolásra késztető tételekig mutatják meg, hogy mire képes ez a vidék.

A Gilvesy pince után nem sokkal Hegymagas és az igazat megvallva a Szent György-hegy két - mondhatni - jelképével ismerkedhetünk meg. A sokáig a túlélésért küzdő Tarányi-présházban a tervek szerint hamarosan étterem és borozó nyílik, de építészeti megoldásaival, akárcsak a Lengyel kápolna, önmagában is lenyűgöző. A sárga épületek nem véletlenül hasonlítanak egymásra, hiszen mindkettőt a Tóti-Lengyel-család építtette a 18. század során.

Nyugodtan időzzetek el a kápolna és az ódon présház környezetében, mert bár szép időben egyre nagyobb itt a forgalom, a nyugalom és a hely hangulata teljes mértékben beszippantja és magával ragadja az embert. A kápolnával szemben állva, onnan balra tartva megint hegynek föl ugyan kicsit elhagyjuk a kék útvonalát, de a Nyári pince borai garantáltan kárpótolnak minket a fáradozásainkért.

Generációkon átívelő hagyomány

Következő állomásunkon 1978 óta építi a Nyári család a birtokot, a nagyapa által vásárolt terület a mai birtok központját jelenti. Ma már nehéz elképzelni, de az állami, szövetkezeti időkben nem tűnt annyira jó ötletnek a Szent György-hegyen szőlővel és borral foglalkozni. Szerencsére Nyári Ödön édesapja máshogy gondolta, és minden túlzás nélkül állítható, hogy a Nyári borokat ma is a hagyományok és a termőföld tisztelete, valamint az uralkodó trendeknek való sajátos megfelelés jellemzi.

Nem kell megijedni: Nyári Ödön és lánya, Emese borai ugyan elképesztően komplexek, de nem kell hozzá haladó borszakértőnek lennünk, hogy értékelni tudjuk azokat. Meghatározó élmény Nyári borokat kóstolni, az erősen fehérboros pincészet borait ízlelve teljesen biztos lesz benne a látogató, hogy az alkotók a világon mindent tudnak a borokról. Bár az sem meglepő, hogy ők ezt a kijelentést szinte biztos, hogy visszautasítanák, a szerénység és az alázat ugyanis tényleg a legnagyobbak sajátja. Ha valaki úgy érzi, hogy nem bírja végigkóstolni a teljes Nyári borsort, akkor egyrészt gondolja át még egyszer ezt az ötletet, másrészt, ha hajthatatlan, akkor a Nyári hárslevelű és kéknyelű mondhatni kötelező. A többiből elég hazavinni egy-egy palackkal…

Nyári borkóstoló a Szent György-hegyen

Hegymagas

7 490 Ft

Foglalás

Ebéd Szászi Endre vendégeként

Nem kell megijednie senkinek - legfőképpen a kiváló borásznak nem -, természetesen nem a Szászi család nappalijában fogjuk lekóstolni a tekintélyes borsort. A Szászi Birtok étterme ma már az abszolút kötelező kategória, és nemcsak akkor ha a Szent György-hegyről beszélünk, vitán felül helye van a legjobb balatoni gasztroélmények között. Mondjuk ezt még akkor is, ha az éttermet meglátogatók elsősorban nem a kitűnő fogásokról, hanem a lélegzetelállító kilátásról fognak beszélni.

De ez nem a konyha, és pláne nem a séf hibája. Szászi Endre és családja olyan helyre építette az éttermet és annak teraszát, hogy konyhaművész legyen a talpán, aki képes elvonni a vendégek figyelmét a panorámáról. Az alattunk húzódó szőlősorok mutatják az irányt a Szigligeti vár felé, és tiszta időben a Balatont is gond nélkül látni, a figyelem megragadásához ilyen körülmények között már tényleg a konyha és a borászat összehangolt “támadása” szükséges. 

A siker persze garantált és mindenki jól jár, az ökológiai gazdálkodásból a palackba kerülő, főként jellegzetes badacsonyi fajták fantasztikusak, a borokhoz megálmodott ételek pedig csak tökéletesítik az élményt. A borsor hosszú, ezért csak óvatosan (nincs még vége a napnak), de hiba lenne kihagyni a Szent György-hegyi, illetve a Szigligeti Kabócás Olaszrizling beható megismerését és a különböző tételek összehasonlítását. Plusz érdemes hallgatni a mindig lelkes és jól képzett személyzetre, tudnak segíteni akkor is, ha a kiválasztott ételhez keresünk jól párosítható bort, de akkor sem jönnek zavarba, ha a borban már biztosak vagyunk és ahhoz keressük az ebéd oldaláról a megfelelő ízeket. A Szászi Birtok étterme tavasztól őszig nyitva tart, de érdemes jó előre asztalt foglalni, mert egyre többen tudják, hogy kihagyhatatlan úticél, ha a közelben járnak.

Szászi borkóstoló Badacsony legfinomabbjaiból a pinceteremben

Hegymagas

7 290 Ft

Foglalás

Harmónia és természetesség csúcsra járatva

Az eseménydús szombat zárásaként még bőven tudnánk válogatni a különböző Szent György-hegyi borászatok közül, de mi mégis inkább azt mondjuk, hogy legyen az utolsó állomás (erre a napra) a Bencze Birtok. Vadélesztők, natúr borok és a lehető legkevesebb beavatkozás. Rögös és nehéz útra lépett a Bencze család, de a boraikat nézve - még inkább kóstolva - jól döntöttek, és csak hálával tartozunk nekik, hogy megmutatják nekünk a hegy natúr arcát.

A Bencze Családi Birtok a fiatalabb borászatok közé tartozik, a családot 2011-ben varázsolta el a hegy, hogy azóta se engedje őket. Az első fellángolások után ma már 20 hektáron gazdálkodnak, és a céljuk, hogy a termőhely sajátosságainak megmutatása mellett a lehető legminimálisabb mértékben avatkozzanak bele a természetes folyamatokba. Ként is csak “éppen hogy mennyiségben” használnak (a 2018-as évjárattól már teljes mértékben hanyagolják!), boraik spontán, helyi vadélesztők segítségével erjednek. Nem mondhatni, hogy hétköznapi boraik vannak, de igazán különleges utazás elé néz, aki egy Bencze borkóstolóra tart, érdemes minél több borukat megízlelni.

Javasolt Bencze Istvánnál befejezni a hosszú és tanulságos napot, már csak azért is, mert gyönyörű vendégházak is a birtok részét képezik, a család saját, natúr borokra koncentráló borbárjáról, a Murciról már nem is beszélve. A Murci csak bizonyos időszakokban tart nyitva, ezért, ha valaki a natúr borok széles szortimentjével is szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni, ezt vegye figyelembe.

Levezetés Tördemicen

Vasárnapra alig több mint 7 kilométer marad ebből a szakaszból, éppen ezért az ébredéssel sem kell annyira sietni, és borkóstolás tekintetében is lazábbra vehető ez a nap. Nehéz szívvel, de búcsút kell intenünk a Szent György-hegynek, az mindenesetre vigaszt nyújthat a kirándulóknak, hogy nem kell sokat baktatni a szigligeti várig, majd a jó öreg Badacsonyig.

A kevésbé megerőltető napot kihasználva érdemes felkapaszkodni a Szigligeti várba, a kilátás innen is tökéletes. A vár története egészen a 13. századig nyúlik vissza, érdemes kicsit elidőzni a több száz éves falak között, csak aztán nehogy elfelejts pecsételni a Kéktúra füzetedbe, erre több helyen is lehetőséged van: a templom melletti információs táblán egy kis dobozban van egy bélyegző, de a várpénztár épületén és az “In vino veritas” borboltban is találunk bélyegzőt.

Visszatérve a Kéktúra útvonalára, pár száz méterrel a vár után érdemes megnézni az Árpád-kori Avasi templomromot, amely Szigliget legrégebbi, ma is álló épülete. Innen viszont már nincs más hátra, mint “egyenesen” előre a következő és ezúttal az utolsó ellenőrzőpontig. Badacsonytördemic vasútállomásán találjuk a bélyegzőt rejtő kis dobozkát, és ha mindenki pecsételt, akkor a Borindex olvasóinak van egy plusz “checkpoint”. 

A Skizo Borház igazán hangulatosra és igényesre sikerült, nem utolsósorban méltó körülmények között kóstolhatjuk végig a Skizo szortimentet és akár még ehetünk is mellé pár falatot. A Hegyeink válogatás gyakorlatilag minden tétele a kötelező kategóriába sorolható, és olyan kincsekre is bukkanhatunk egy-egy ilyen látogatás alkalmával, amihez fesztiválon, vagy az interneten biztosan nem lenne lehetőségünk. Mi legutóbb például egy 10 éves kéknyelűt “találtunk”, megdöbbentő volt látni és érezni, hogy mennyire egyben van még 10 év után is ez a fantasztikus bor.

Igen, innen is nehéz lesz hazamenni, de vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy a Balaton környékén és pláne egész Magyarországon bőven van még olyan vidék, ahol a kellemes testmozgást össze lehet kötni a minőségi borok, valamint a helyi gasztronómia megismerésével.