Azt hiszem, e címszó alá valami nagyon okosat, nagyon borászosat kellene írnom, ám se nagyon okos, se borász nem vagyok (Lőrincz Gyuri szerint a pontos titulus esetemben a BORKÉSZÍTŐ).

Néhány éve azonban valami megmagyarázhatatlan ok folytán megszállottan keresem a BOR-t, annak lényegét. Vágyom egy-egy csodálatos korty bor érintésére, arra a csodára, amikor az ember egy finom bor megkóstolásakor egy más érzelmi állapotba kerül.

Ez a vágy visz egyre közelebb a bor lelkéhez, mert tudom, hogy a bornak lelke van. Persze csak a jónak, mert rossz, hibás borral találkozva én is úgy, mint az a szegény ital elkedvetlenedek, megkeseredek. Ilyenkor azt kérdem magamtól: hát ezt érdemelte ez a szegény bor és a borivó a készítőtől? Ezért én borkészítőként csak jó bort vagyok hajlandó az asztalra tenni. Félig viccesen azt szoktam mondani:

Ha jó a bor, megisszuk.
Ha rossz, a csapba öntjük.

Ugyanakkor ma már én is sokkal több jó bort készítek annál, hogy mindet meg tudjam inni, ezért jut belőle minden jó embernek. Azt, hogy a boraim jók, persze ne nekem hidd el, kóstold meg őket és higgy saját magadnak. A jó bortól pedig, kedves Borfogyasztó, hidd el, Te is jobb emberré válsz, a sok jó bortól pedig sokkal jobbá!