„Nem tetszik ez a bor? Igazad van!”

Ezen a furcsa, hektikus tavaszon gyönyörű időben érkezünk az etyeki Öreghegyre, a kanyargós úton egymást érik a klasszikus présházak. Valamiért itt még azt gondolom, hogy hamarosan mi is egy ilyen présház teraszán fogunk beszélgetni Előddel a borait kóstolgatva, de visszagondolva valójában fogalmam sem volt, hogy hova érkezünk. Bár minden elérhető infót igyekeztem előre begyűjteni a fiatal borászról és a pincészetről, azt azonban mégsem tudtam volna megmondani, hogy milyen épületet kell keresnem.

A navigáció szerencsére nálam azért felkészültebb egy fokkal ebben a témában, és persze Előd is mosolyogva vár minket a kapuban, a kis udvarról pedig csak pár lépés a pince. Egyáltalán nem egy klasszikus borospincéről van szó, pláne nem olyanról, amilyet pár perccel korábban elképzeltem, ez azonban egyáltalán nem ront az élményből.

Itt nincsenek ódon falak és a borospincék jellegzetes illatát is hiába keressük, van azonban rengeteg acéltartály, tölgyfahordó, rázóállvány és kalodákban pihenő pezsgőspalack, mindez egy szinten. A fiatal borász egy kaliforniai borászatban edződött az egyetemi tanulmányai végén, ott tetszett meg neki ez a fajta modern berendezkedés.

Egy kicsit steril, egy kicsit élére vasalt elsőre az egész rendszer, nem tagadom. De ahogy beszélgetünk Előddel, nagyon gyorsan kiderül, hogy azért van itt romantika és természetesség, de a borok tisztaságát nem hajlandó feláldozni semmi pénzért.

Sok kézimunka, organikus szőlőművelés, etyeki karakter

Szerencsére ma már egyre többet találkozunk olyan borászokkal, akiknek magától értetődő, hogy a szőlőt inkább zöldmunkával és természetes növényvédő szerekkel óvják a kártevőktől. Elődnél ez a saját ültetvényekre és a vásárolt szőlőre egyaránt érvényes, csak olyan etyeki termelőtől vásárolnak alapanyagot, aki megfelel a szigorú fenntarthatósági és minőségi elvárásainak. Nincs gyomirtó, nincsenek felszívódó szerek, a szőlőt pedig zöldmunkával, és a réz-kén-narancsolaj hármasával védik, és ennél jobb hírt a beszélgetésünk elején nem is halhattunk volna.

Kóstoltunk is természetesen az Etyeken töltött 2-3 óra alatt, nagyon kíváncsiak voltunk Előd boraira, de az igazat megvallva még jobban érdekel minket, hogy milyen borász ő maga, mik a céljai és milyen értékek mentén készíti a borait.

A Békés megyéből származó borász családjában nem volt hivatásos borász a felmenők között, nincs szó etyeki örökségről, vagy készen kapott családi vállalkozásról. Az alkotás öröme, az átalakulás, ahogy a szőlőből bor lesz, ez fogta meg Elődöt. „Ez egy csodálatos utazás” – mondja, aminek minden mozzanatát élvezi, éppen ezért nem is tud munkaként tekinteni a saját borászatára. Ez a hobbija és még inkább a szenvedélye, és közhelyes vagy sem, de igazán szerencsés embernek gondoljuk, hogy ennyire rátalált arra, amivel szeret foglalkozni.

Előd pedig láthatóan imádja, amit csinál. Higgadt és céltudatos srác, akiben láthatóan rengeteg energia van és nagyon megtalálta a helyét Etyeken. Szereti és használja is az etyeki termőterületek tulajdonságait, a Szijjártó borok gyönyörűen hozzák a savasabb karakter mellett a komoly beltartalmat is.

Borok a szélesebb közönségnek és a borásznak

A fiatal pincészetnél egyelőre nem foglalkoznak sokféle szőlővel, és bár tervben van minimális bővülés ezen a téren, de nem ez az elsődleges cél. Sauvignon blanc, chardonnay és pinot noir a fő csapásirány, Előd ezeket a fajtákat szereti, és ez találkozik a vásárlói igényekkel is, ami szintén nem egy utolsó szempont, ha valaki borászkodásra teszi fel az életét.

A kóstolt borokról minden részletre kiterjedő kóstolójegyzetet ide kattintva találsz, de összességében elmondható, hogy egy minden elemében nagyon szépen és érdekesen felépített szortimentről van szó. Azoknak a borbarátoknak, akik a frissebb, illatosabb, gyümölcsösebb tételeket keresik, Előd az 50-50 százalékban zenitből és királyleánykából álló Tündérfátyol habzóborral, valamint egy főleg tartályban készült sauvignon blanc-nal tud kedveskedni. A sauvignont a borász amúgy is Etyek egyik nagy felfedezésének tartja, ezt a borát is szereti a legjobban a közönség.

Előd is szereti, de azért hamar kiderül, hogy ő a tartalmasabb borok pártján áll, és a következő 3 palack tükrözi igazán az ő ízlését. Mondhatni, hogy ezek azok a borok, amelyeket saját magának csinál, a könnyebbeket meg azért, hogy minél több embert rávezessen ezekre a gyönyörű borokra.

Kóstoltunk vadélesztős, fahordós pinot noirt, ami ugyan véleményem szerint elbírna még pár évet a palackban mielőtt a csúcsra ér, de így is olyan gyönyörű gyümölcsösség és komplexitás áradt belőle, hogy már itt felírtam, hogy ebből viszek haza egy palackkal. Néztünk szintén vadélesztő segítségével készült, finomseprőn érlelt, tölgyfahordós chardonnayt, amit szinte harapni lehetett és klasszikusan az a tétel, amit kortyolsz, kóstolsz, gondolkozol rajta és nem tudod abbahagyni.

Aztán csak úgy lazán zárásként, felmerült, hogy megnézhetnénk egy palack méthode traditionelle pezsgőt. Pontosabban az igazság az, hogy én erre a pezsgőre fentem a fogam már akkor, amikor kiderült, hogy jövünk Elődhöz interjúzni, de nem voltam elég bátor, hogy már az elején kikérjem. Négy bor után viszont már nem volt hova tartalékolni, a 100% pinot noirból készült nyerspezsgő pedig már a második korty után közel volt ahhoz, hogy az 5 aktuális kedvenc pezsgőm közé kerüljön a magyar mezőnyből. Azóta elfogyott még egy palack Canopus, és a lehető legbiztosabb vagyok abban, hogy jelenleg ez az egyik legizgalmasabb tradicionális eljárással készült pezsgő a magyar kínálatban. Izgalmas, fajtajegyes, jóivású, minden benne van, amit keresel egy remek pezsgőben, csak ajánlani tudom!

Legyen élmény az etyeki borkóstoló!

Előd nemcsak a boraival tér el a klasszikus fősodortól, de a borkóstolókról is egészen mást gondol, mint a legtöbben manapság. Nem akar megtanítani senkit a borkészítésre, a borkóstolás elméleti és gyakorlati fogásaira, és még csak azt sem akarja megmondani, hogy melyik a jó bor. „Nem kell mindenkinek érteni a borhoz, szeretni kell a bort” – mondja Előd, és ezzel nem tudunk és persze nem is akarunk vitatkozni.

„A mi szerepünk, fiatal borászoknak a borkultúrával kapcsolatban az, hogy élményeken keresztül népszerűsítsük a magyar borokat”

Az élményt pedig nem kell túlgondolni. Élmény, ha egy őszinte és lelkes fiatal borásszal járják be a két kezével felépített pincét, és élmény az is, ha nem akarjuk keretrendszerekbe szorítani a borkóstolást. „Nem tetszik ez a bor? Igazad van! Mindenkinek igaza van a borok ízével, illatával kapcsolatban, olyan ez kicsit mint a verselemzés, mindenkinek mást jelent.” – zárja gondolatait Előd a borkóstolókról, fogyasztói edukációról szóló beszélgetésünkben. És ha teljesen nem is értek egyet ezzel, annak azért nagyon örülök, hogy Szijjártó Előd nemcsak gyönyörű és emlékezetes borokat készít az Etyek-Budai borvidéken, de személyében egy olyan borászt ismerhettünk meg, akihez bármikor nagyon szívesen fogunk visszajárni bort kóstolni.

Gyertek el ti is az etyeki Öreghegyre Szijjártó Előd Borászathoz, foglaljatok könnyen és egyszerűen borkóstolót pár kattintással, itt a Borindexen!

Címlapfotó: Anna Gellér Photography