A római korra vezethető vissza a szőlőtermesztés a Neszmélyi Borvidéken. A másfél évszázados török hódoltság idején a szőlőültetvényeket elhanyagolták, így azok a földdel váltak egyenlővé. Az 1700-as évekre azonban ismét felfelé ívelt a termelés és már a borkészítés is, jelentős mennyiségű bort exportáltak komáromi, győri, pozsonyi kereskedők segítségével cseh, lengyel, német, francia és angol piacra.

Már ekkor is híres szőlőtermő hely volt Neszmélyen a Meleges-hegy és a Korma.

1832-33-ban Schams Ferenc készítette el az első áttekintést a borvidékekről, ahol Komárom megyeként szerepelt. Az 1893. évi XXIII. bortörvény alapján a Neszmélyi borvidék kiterjed Esztergom, Fejér, Győr és Veszprém vármegyék területére.

Itthon 1875-ben észlelt filoxéra (Dactuolsphaira vitifolii) itt is súlyosabb károkat okozott. A magas kvarctartalmú talajokban nem él meg a levéltetű ezért a homokosabb területeket kezdték el betelepíteni. A filoxéra végleges leküzdésének másik lehetséges módját a vad amerikai fajokból álló ültetvények létrehozása, illetve ezeknek a fajoknak európai vesszőkkel való beoltása és az így létrehozott oltványokból álló ültetvények telepítése jelentette. Filoxéravész előtt főként Fehér gohér, Sárfehér, Olaszrizling, Ezerjó, Oportó és Merlot szőlőfajták voltak elterjedtek.

Akkoriban úgy tartották, hogy a neszmélyi bor csak 4-5 év alatt érik be, de aztán minél régibb, annál tisztább arany színben játszik.

1959-ben minőségi és termelési problémák miatt megfosztották a borvidék rangját, amit csak 1977-ben kapott vissza. Az alacsony fejművelés helyett a magasművelés és a szélessoros termesztés vált általánossá. Egyúttal a fajtaszerkezet is módosult. Az Ászári területeken az Ezerjó visszaszorult, helyére érkezett a Chardonnay, Olaszrizling, Királyleányka, Rizlingszilváni.

A borvidék mai területe kb 1200 ha. A legfontosabb fajták lettek a Chardonnay, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Királyleányka. Vörösbor szőlők közül a Pinot noir és a Kékfrankos.